Milyen érzés hosszú reménytelen várakozás után, azzal a gondolattal hogy soha nem lenne nála esélyed összejönni azzal akibe szerelmes vagy?

Szia!

Nagyon jó és hihetetlen...

Mai napig sokszor el sem hiszem hogy együtt vagyunk, sokszor csak fekszem mellette és csodálkozok, pedig már együtt is élünk.

A mi sztorink 16 évvel ezelőtt kezdődött, akkor lecsúsztunk egymásról, pedig vonzódtunk egymáshoz nagyon, mint utóbb kiderült. Én összejöttem a most már volt férjemmel, és ő is megismerkedett a párjával akivel 10 évig együtt is volt. 8 éve volt köztünk egy kis ideig viszony a házasságunk mellett. De akkor győzött a lelkiismeret és beláttuk,hogy nem helyes amit csinálunk és jobb lesz ha elfelejtjük egymást. Nem is láttuk utána egymást 5 évig. De ne telt el hét hogy ne gondoljak rá.

Időközben elváltam és új életet kezdtem más férfival, de ő sem tudta feledtetni.

Aztán elkezdtünk levelezni az egyik közösségi oldalon, nem telt el sok idő, hogy találkozzunk, rá fél évre össze is költöztünk. Azóta is nagyon boldogok vagyunk,és sokszor bánjuk az elvesztegetett időt. De szerintem mindennek így kellet történnie 16 év alatt nagyon sokat tanultunk a rossz kapcsolatainkból és ez kellett ahhoz hogy most ilyen jó társai legyünk egymásnak.

Szerintem nem véletlen ha az ember nem tud valakit ennyire kiverni a fejéből,nem tudja elfelejteni. Mondjuk csak akkor ha kölcsönös...