Havercsaj nem tud érzelmet kicsikarni, ez vagyok én. Ki járt hasonlóképpen?

Lett egy fiú barátom, akibe szerelmes lettem. Huszonévesek vagyunk. A baj ott van, hogy haverként kezelt mindig is, nincsenek felém gyengéd érzései. Direkt próbáltam néha a nőies oldalamat domborítani előtte, de szinte kínos volt, ha mondjuk szépen, csinosan öltöztem fel, mert neki én a vagány, kemény lány vagyok. Imád, és hugicájaként szeret, de én nem erre vágyom. A klasszikus férfifogó technikák nem működtek, mert pl. nem nagyon kérhettem meg hogy ebben vagy abban segítsen, mert a szemében én a végtelenül talpraesett csaj vagyok.

Aztán megismerkedett egy lánnyal, ennek lassan 9 hónapja. Ismerkedtek, randizgattak, elvitte motorozni, aztán már csókolóztak is, és így tovább... Iszonyatos volt. Az ismerőseim mindig azt mondták, hogy én régebb óta ismerem, és imád engem, simán megszerezhetem a srácot, nem fog komolyra fordulni a lánnyal. De csak annyi történt, hogy visszaszorult a találkozóink száma vele, kevesebbet és lassabban írt, ha chateltünk. Azóta rég komolyra fordult a lánnyal. Most már ő neki a legfontosabb. Őt is imádja, ő is legjobb barátja, őt is szereti hugicájaként, és még romantikus érzelmi is vannak felé, ami felém már nem, egyszóval halálosan szerelmes belé, úgyhogy minden amit felém érez, azt felé is érzi, csak még hatványozottabban.

Találkoztam a lánnyal, mondta sokat mesélt neki rólam, és olyan jó volt ahogy ott álltunk hárman, és belső vicceket váltottam a sráccal, és a barátnője csak türelmesen állt, olyan jó volt, mintha enyém lenne a srác pár percre. De aztán puszit adott, és néztem ahogy elsétálnak, hogy vele megy el és nem velem, és menet közben adott neki puszit az arcára mint előtte nekem, de őt a puszit követően meg is csókolta, és aztán vele váltott belső vicceket...

Sose volt az enyém a srác, és sose lesz. Szeret, tisztel, bármit megtenne értem, de nem szerelmes belém, és tudom, ha egyedülálló lenne, se esne belém soha. Úgyhogy nem tudom utálni a barátnőjét.