Volt már olyan hogy bevallottátok egymásnak hogy szeretitek egymást, akkor is ha tudtátok hogy nem lehet belőle semmi?

Annyit tudtunk egymásnak mondani,hogynem vagy közömbös nekem.És fontosabb vagy mint lehetne.Jobb volt-e?Igen,mert tudtam,hogy nem csak én merültem bele jobban mint kellett volna.De rosszabb is volt,mert hiába a vonzalom az érzelem,ESÉLYTELEN 😞

Most fog következni egy ilyen dolog a napokban..

Utolsó vagyok: én csak azért vallottam be, mert ő is, és ő amúgy egy céges bulin, ahol már mind ketten ittunk, én meg utána írásban pár nap múlva, amúgy még annyi, hogy mondta, és volt utána egy kis csók, ölelkezés, de megállítottam ott a dolgokat, mert észnél voltam.

4 hónapja csak ez megy...és részemről nem lett jobb. Kimondottan jobb lenne,ha nem érezne irántam semmit,mert valahol még így is ott van egy kis reménysugár a jövőre nézve..

Most tervezem. Képes leszek-e megtenni, veszi-e az adást, nem tudom. Tudom, hogy ő is érez valamit,megpróbálom felnyitni a szemét. Nem vagyok egy romantikus lány, ő se romantikus, olyat biztos nem mondok, hogy szeretlek Pityesz. Csak abban bízom, hogy eljut az infó a radaráig. Szerintem nem lesz jobb, csak szeretném, ha tudná, hogy nem azért utasítom el, mert nem kívánom, csak vannak személyes gondjaim. Iszonyú kellemetlen lesz, hivatalos ügyön keresztül találkozunk majd, kettesben, amúgy vörösödik a fejem, ha ideges vagyok. Nagyon égő lesz, de utoljára találkozunk, tudom, hogy nem akarja majd tartani a kapcsolatot. Csak azt terveztem el, bármi lesz, őszinte leszek.:-)

Volt, s nem lett jobb, mert erősödött. De attól jobb, hogy tudom, hogy viszonzott, jó érzés tudni, hogy szeret, elfogad.