Amint kedves, barátságos valaki, már nem kell? L

2 srác tetszik, de úgy igazán nagyon. Sokáig csak 1, de mivel nem jött össze, belépett a másik. Mindkettő engem nézett ki, nem én őket.

Az elsőről kiderült, hogy van barátnője. Borzasztó volt. Tette a szépet, udvarolgatott, megkedveltem, mire bevágta, hogy van csaja. Sajnos nagyon nehezen tudok valakit kiverni a fejemből, ha már megkedveltem, főleg, hogy továbbra is jóban voltunk. Ki is nyilvánította, hogy tetszem neki (sok mást is), de nem lehet semmi, ami logikus is, illetve nem is mennék bele. Persze belül kínoz. Nagyon rossz érzés.

Ott a másik, aki folyton bámult, nézett. Vele én próbáltam barátkozni, mivel beleuntam abba, hogy csak nézzük egymást. Nagyon kedves volt, kimutatta, hogy nem vagyon közömbös neki. Figyelmes, aranyos volt, de nem jelentkezett utána. Pedig folyamatosan bámult, tetszikelgette a képeimet, ha ez jelent valamit, és ahogy én megfigyeltem úgy általánosságba véve, jelent.

És itt nem arról van szó, hogy az kell, aki elérhetetlen. Mert nen én néztem ki őket, mindkettőnek bejöttem, de egyiknek sem kellek és ez borzasztó érzés... Igen, akad udvarló, próbálkozom. De nem az a típus vagyok, akit ha ledob egy ló, rápattanok egy másikra. Megrekedek. Nem tudok nyúlni csak úgy a következőért.

Nem bírom megemészteni talán. Volt, hogy rendesen zokon vettem a dolgot. Hülyén éreztem magam. Úgy köszönt el, hogy majd beszélünk, erre soha többet semmi... Közösségi like igen. De semmi kommunikáció. Ha spontán ír az ember valakire, idegenre, simán benne van a pakliban, hogy választ sem kap. Kaptam, tetszem neki, kedves volt meg minden, aztán pfff. Igaz, fiatalabb volt, de úgy látszik mit sem ér, ha az ember barátságos próbál lenni. (egyszeri alkalom volt, hogy kezdeményeztem)

Bezzeg, az első srácot a panasz öli meg ha a kapcsolatáról van szó, boldogtalan, bevallja, mégis jó neki a lány... De ha gondja van, velem beszéli meg. Meg teszi a szépet, hogy olyab társra vágyna, mint én, mert én megértem, támogatnám, vonzódik is hozzám...

A másik meg "jóféle" lányok körül nézegetőzik. Egész nap a tükör előtt pózolós, buta lányok, akik kiskorúk óta a fiúk után szaladgálnak. FB függő πcsák.

Tényleg igaz, hogy nem kell kimutatni, hogy kedvelünk valakit. Míg rideg, távolságtartó az ember, vagy kéreti magát, addig érdekes. Amint barátságosabb, odaadóbb, őszintébb, már nem érdekes...

Annyira elegem van.

Mit rontok el?

Én miért nem vagyok jó? :/