Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szerelem » Kiábrándultam belőle a családj...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Kiábrándultam belőle a családja miatt?

Figyelt kérdés
Két éve vagyunk együtt a barátommal, nem mondom, hogy felhőtlen a kapcsolat. Néha már idegesít a hülyeségeivel, de valahogy mégsem gondolkodtam a szakításon, mert nagyon hiányozna az életemből. Mivel a szülei messze élnek, ezért most találkoztam velük először, ott töltöttünk egy hetet náluk. Teljesen mások voltak mint elképzeltem, más mentalitással rendelkeznek, a testvére kifejezetten unszimpatikus volt, úgyhogy nem éreztem valami jól magam, vártam a hazajövetelt. Mióta ez megtörtént, a barátomtól is távolságot tartok kicsit. Tudom, hogy korai családalapításon gondolkodni, de jelenleg azt érzem, hogy én ebbe a családba nem szeretnék bekerülni, nem szeretnék neki gyereket szülni, mert félnék, hogy akár belsőleg akár külsőleg rájuk hasonlítana. Nincs kedvem együtt tölteni velük a jövőben még a szülinapokat/ünnepeket sem. Most ez csak hiszti részemről, vagy létezhet, hogy a családja miatt kezdek belőle kiábrándulni? Vagy azért érzem ezt, mert amúgy sem felhőtlen a kapcsolatunk, az unszimpatikus családtagok pedig rátettek egy lapáttal?
2017. okt. 8. 01:03
 1/5 anonim ***** válasza:
100%

Elsősorban az lesz a családod, amit a pároddal alapítassz közösen. Nyilván nem kell összeköltözni egy jó nagy házba....

A családtagok csúnyák vagy mi ? Mert oké, külsőre hasonlíthatnak a gyerekek, de a belső nevelés függő elég erősen. Másrészt a párod nem véletlen a párod. Csúnya ? Szemét ? Ő csinálna neked gyereket elvileg nem a testvére vagy az apja.

31/f

2017. okt. 8. 01:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
100%

Félelmed akkor válhat valódi okká, ha a párod nagyon ragaszkodik a családjához, a nézeteikhez, szokásaikhoz.

Nekem a barátnőm olyan, hogy örül, ha ritkán látja a családját, finoman szólva nem túl szépen beszél róluk, és kifejezetten őket okolja a rossz gyerekkoráért, de még a jelenlegi életéért is.

2017. okt. 8. 05:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Ez azon múlik, hogy a párod hogy áll a családjához. Általában azért felnőtt korára mindenkinek kialakul egy reális kép a családjáról. Tehát tudja, hogy igen, anyám nagyon rosszul gondolkozik bizonyos dolgokról, vagy soha nem akarok olyan lenni, mint az apám stb. Ha szerencsés vagy, akkor ő ki tud szakadni ebből a viselkedésmintából. Például párom sem nagyon kedveli édesanyámat, meg is értem, nagyon negatív ember. De szerencsére én ki tudtam ebből nőni, és teljesen más ember lettem, mint a család amiben felnőttem. Szerintem csak a családja miatt ne vess véget a kapcsolatnak. Inkább próbáljátok meg megoldani az egyéb problémákat. Úgy is kiderül majd ha egy jó ideig együtt éltek, hogy milyen ember igazából. Csak arra koncentrálj, hogy ő milyen. A családdal nem feltétlenül szükséges a kötelező dolgokon kívül együtt lenni. Annyit meg ki lehet bírni.
2017. okt. 8. 10:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat! :)


Finoman szólva igen, nem valami szépek. Az anyukájának 4 foga kihullott már, ami nem lenne akkora probléma, csak akkor legalább megcsináltatná, mert így igénytelennek néz ki, rossz ránézni nevetés/beszélés közben. Nem ítélem el a csúnya embereket, hiszen nem tehetnek róla, hogy ilyennek születtek, de ha arra gondolok, hogy a kisbabák általában nem a szülőkre, hanem a nagyszülőkre hasonlítanak, így erősen elgondolkodtam, hogy inkább örökbe fogadnék egy gyereket, mint hogy ezeket a géneket kapja meg. Ez nyilván azért még messzebb van.


Amit nem írtam még le: Testvére valószínűleg fel fog költözni Budapestre, és szóba került a vacsinál, hogy mi lenne, ha hozzánk költözne be az albérletbe, mert mit ad isten, pont van még egy hely nálunk. Barátom helyeselt a vakvilágba, milyen jó lesz, én meg csak ültem kukán, most erre mit mondjak, nyilván nem vághatom a szemükbe, hogy nekem nincs kedvem eltűrni a lakásban. Négyszemközt azért szóvá tettem, hogy nem volt helyes a részéről megbeszélés nélkül belemenni, amire azt a választ kaptam: hidd el, semmi gond nincs vele, nagyon jó lesz vele lakni.


Illetve amit még nem meséltem, hogy a szülei eléggé úgy néz ki, hogy el fognak válni. Az anyukája egy percet sem dolgozott eddigi életében, mert 18 évesen rögtön összejött az apukával, aki elég jól keres, így nincsenek rászorulva. Szóba jött az is, hogy mi lesz így a nővel, hiszen neki semmi félretett pénze nincs, nyugdíjat sem fog kapni. Barátom válasza mi volt? "Ne bánkódj anya, majd én eltartalak, nem kell elmenned dolgozni." Na itt már besokalltam. Én biztosan nem fogom az anyjának hazaküldeni a keresetem, nem azért dolgozok, hogy anyuka lábat lóbálhasson makk egészségesen, mert ha beteg lenne és munkaképtelen, akkor esetleg megérteném..


Ennek ellenére nagyon szeretem a barátomat, és mindig is vele képzeltem el a jövőmet. Sok hülyesége van, de úgy gondolom ezeken túl tudok lépni, más kapcsolatokban is vannak. Egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazok a dolgok érdekelnek, és sajnálnám ha a család miatt menne tönkre ez a dolog, viszont úgy érzem, hogy a távolból teljesen irányítják őt, és jelenleg előrébb állnak a sorban mint én.

2017. okt. 8. 10:42
 5/5 anonim ***** válasza:
100%

Teljesen érthető, hogy furcsán érzed magad emiatt.

Én azt gondolom, hogy az emberek általában nem tudnak teljesen mások lenni, mint amilyen a családjuk. Mindig lesznek közös pontok, és ha nincs szerencséje valakinek, akkor ezek a közös pontok pont a rossz tulajdonságok/minták lesznek.

Két éve vagy együtt a barátoddal, amit én nem neveznék kevésnek, de túl soknak sem. Előfordulhat, hogy később mégtöbb olyan dolgot "mutat meg" magából, ami nem fog tetszeni.

Azt írod, hogy nem felhőtlen a kapcsolat. Ez még nem is lenne baj, mert minden komoly kapcsolatban vannak kisebb vagy nagyobb problémák. De ha úgy érzed, hogy ezek egyre csak sokasodnak, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy esetleg ne a "hiányozna a másik" érzés vezérelje az életedet. Ez ugyanis egy gyáva hozzáállás, ami sok rosszhoz vezethet.

Az például elég érdekes, hogy egy közös lakásban elő párnál az egyik úgy dönt, hogy jön a testvére, és a másikat nem is kérdezi. Ezt nevezhetjük pofátlanságnak, bár nekem elsőre nem ilyen szép szó jutott eszembe a dologról.

Az meg, hogy eltartaná az anyját, egy külön vicc. Vagy ilyen jól fog keresni, hogy titeket és az anyját is ellátja, miközben az öccsének külön szobája van nálatok? Látod, már most kezd a nyakadra mászni a családja, akiket nem is kedvelsz. Ha netalántán anyuka is odaköltözik egy "kis időre", akkor ne lepődj meg.

A lényeg, hogy ha ennyire ellenérzésed van, érdemes lenne komolyabban elgondolkodni a kapcsolatodon, és nem a félelmeid által vezérelve, hanem a saját érdekeidet is szem előtt tartva.

2017. okt. 8. 12:08
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!