Mit csináltak jól azok akik már tízen évesen megtalálták a párjukat?

Ilyen fiatalon leginkább csak szerencsések és valószínűleg nem mérgező szülőkkel nőttek fel hanem normális párkapcsolati és problémamegoldási példa van előttük. Tizenévesen se tapasztalatod, se kiforrott személyiséged, se önismereted nincs, abból dolgozol amit otthon látsz. Mivel nem nagyon tudsz reális elvárásokkal keresgélni, nem tudod, milyen ember való hozzád így ilyen korban tényleg csak szerencse kérdése megtalálni a megfelelő embert.

De egyébként nem kell ezeket a kapcsolatokat túlidealizálni. Nagyon sok ilyen kapcsolat csak a megszokás miatt tart, vagy mert nem mernek lépni. Ha nincs rendes párkapcsolati tapasztalatod akkor gyakorlatilag fogalmad nincs róla, hogy a kapcsolat lehetne sokkal jobb, a párod tehetne bele több energiát stb. Ha nincs viszonyítási alapod akkor egy lapos, szar kapcsolatról is elhiszed, hogy ilyennek kell lennie egy kapcsolatnak. Aki pedig mondjuk sosem ismerkedett, egyből talált egy valakit akivel most is együtt van az félni fog attól, hogy mi van ha nem kell másnak. Valószínűleg nem mert kilépni és elkezdeni ismerkedni.

Szóval persze, van néhány ember aki valóban élete párját találja meg mert szerencséje volt nagyon fiatalon. De ha kicsit jobban belenézel az ilyen kapcsolatokba akkor meglátod, hogy azért a nagyobb részük nem egy jó párkapcsolat. Sokszor megragad tini járogatás szinten, sokszor kihül, sokszor csak az illúzió tartja össze, hogy jajj milyen romantikus az első szerelmeddel együtt lenni örökre.

4-es. Tetszik a szóhasználatod: "mérgező szülők". Azt tudtad, hogy itt a gyk-n is rengeteg válaszoló szenvedett gyerekkorában?

Ha én összejöttem volna a tini szerelmemmel, és tutira vele lennék a mai napig. Más kérdés, hogy ő is így lett volna. Nekem a családi mintám a segítés, az odaadás, a kölcsönös tisztelet, a közös munka, közös öröm, közös bánat, a kompromisszum a másikért stb. volt.

A fiatalkor, kölcsönös igazi szerelem meg kizárólag csak a szerencse kérdése. A többség egy élet alatt sem jut még a közelébe sem.

"A fiatalkor, kölcsönös igazi szerelem meg kizárólag csak a szerencse kérdése. A többség egy élet alatt sem jut még a közelébe sem."

Ilyen hozzáállással én se jutottam volna a közelébe sem.