Érzéketlenségből vagy szándékos bántásból mondják a nők, hogy a férfiak magány miatti szenvedése és fájdalma felérhet az övékkel?

Nagyon kérek mindenkit, hogy csak olyan szóljon hozzá, aki ténylegesen fájdalmat él át a magány miatt, az olyanok pedig lapozzanak inkább, akik

- Szeretnek egyedül lenni és nem fontos nekik a kapcsolat.

- A szex, testi érintés még annyira se fontos.

- Annyira önismerethiányosak, hogy csak azért akarnak párkapcsolatot, mert "ezazéletrendje", de valójában még az is lehet, hogy aszexuálisak rejtett OCD-vel és ugyanúgy élik át a szexet, mint a házimunkát vagy a napi fogmosást.

Tehát azokat kérdezném, akiknek tényleg rossz egyedül.

Hogyan lehet egymáshoz hasonlítani azt, hogy férfiként lehet bármennyi pénzed, csak fizetős lányokat kaphatnál, akiktől lelketlen aktust kapnál, ahol a legjobban megalázva éreznéd magad, addig nőként legalább olyan férfiak jelentkeznek, akik kedvesek lennének és örömmel lennének veled, akkor is, ha esetleg te nem tudnád őket elképzelni párkapcsolatra, mert teljesen két külön világ vagytok.