Miért az kell nekünk aki minket nem akar? Aki minket akar az nekünk miért nem kell?

Szakítottam, kiléptem egy két éves kapcsolatból.

Szeretett a párom, de annyira monoton és unalmas volt minden.

Csak a haverjai, a pialas, a bulizás . . Én másra vágytam.

A szex sem volt már jó. O nem igényelte annyira mint én, így mindig kényszeres volt.

Mindig az ő döntése , vágya , akarata volt a fontosabb, de szeretett szerintem.

Meguntam, szakítottam.

Elteltek hónapok. Megismertem egy random pasit.

Találkoztunk, csokoloztunk.

Nekem elég vonzó, tetszik, de hozzátenném hogy nem a stílusom. Inkább egy 7/10. ( Nem ítélkezem, csak az izlesemhez megfelelően adtam ezt a számot)

Mintha én is neki, de mégis túl büszke és hidegen viselkedik.

Nem vagyok szerelmes belé, mégis érzem hogy megőrülök . Akarom hogy akarjon. Nem keres. Ha mégis akkor szűkszavú. Szemembe azt mondja hogy tetszem, tudja a szülinapom.. mégis hideg valamiért..

Miért az kell akinek én nem?

Az exem bármelyik pillanatban kibékülve, tudom biztosan. Mégsem jó, nem akarom. Pedig ő akar engem..és még jobb pasi is, mégse..

Bolond vagyok?