Sikeres nők hogy-hogy néha sikertelen férfiakhoz vonzódnak?

Nem tudom, sikeres nő vagyok-e, de a csöndes, szerény srácokat szeretem. Kedvelem. Ezeket találom vonzónak. Itt, a gyk-en is jellemeztem már úgy a preferenciáimat, hogy ha főnök és alkalmazottból kellene választani, nekem az alkalmazott a szimpatikus, azt választanám.

Persze lehet, nem vagyok sikeres nő. Elváltam, középkorú vagyok, közepes az anyagi helyzetem (nekem elég), akkora a vagyonom, hogy nekem elég. Nem voltam soha vezető, nem is szeretnék. Nem vagyok irányító típus. Középfokú végzettségem van. Mitől sikeres valaki?

#11: És azon belül a csöndes, szerény Ryan Goslingokat vagy a csöndes, szerény Michael Cerákat?

Egyébként amit leírsz az alapján hogy lennél sikeres? Főleg a mai világban, amikor már Audi A8-assal szaladgálnak a huszonéves manager csajok? Meg 30 évesen már multicégnél HR vezetők vagy saját cégük van?

Nem tudom nálad mit jelent a középkorú, de ha 40-50 között, akkor is minimum egy jól menő vállalkozás havi nettó 1 millióval tisztán, ha ennél kevesebb, akkor saját tulajdonú ingatlan (lehetőleg nem megkopasztott, elvált férjnek köszönhetően, vagy ha örököltél, akkor +1 hitelmentes ingatlan + nyaraló + kocsi), ebben a korban ilyenek számítanak sikernek.

Ha nem pénzben méred, akkor mondjuk világhírű valamilyen éhező művész vagy alulfizetett kutató vagy, esetleg hobbiból beszélsz felsőfokon 5 nyelven és fordítasz, de a mentális betegségeid, szorongásaid miatt nem tudtad kamatoztatni, sikerre vinni igazán.

Nincs rá egzakt mérőszám, főleg a kor előrehaladtával, mert számos különböző életút van. Még cashflowban sem lehet mérni igazán, mert van, aki tényleg hátizsákkal végigutazza "fillérekből" a fél világot és ezért nincs semmije, de számos élménnyel gazdagodik és esetleg még gyerekeket is csinál, mint Bob Marley, nem húzható egyenlőségjel közé meg mondjuk a mamahoteles gyerek közé, aki megtakarított 5 milliót, de olyan áron, hogy semmilyen országban nem volt, országon belül is alig volt valahol és amit örökölni fog (a mama háza) az szintén nem az ő érdeme. Az ő érdeme az az 5 millió megtakarítás, ami lassan önrésznek kevés és azért van annyi, mert megadatott neki a mamahotel meg egyáltalán nem élt és így ennyi lett a 130 ezres irodai aktatologatói fizetéséből, miközben a kortársai 3 életúton is sikeresebbek lettek nála.

1. A diplomások tovább voltak inaktívak és gyakornokként kevesebbet kerestek de vagy mostanra már a tripláját keresik vagy hivatástudatuk és presztízsük van, pl. tanárok, kutatók. Ezzel szemben ő nem csak csinovnyik, de alulfizetett is.

2. Az iskolából kimaradók még 8 általánossal is röhögve KATA-s vállalkozóként a mérnököket is sokszor maguk mögé utasítják fizetésben. Intellektusban és munkaköri kényelemben nem, de valamit valamiért. És egyébként is, a csinovnyiktól mindkettő jobb.

3. A lébecoló, alkalmi munkázgatók meg amit megkerestek azt fel is élték, de cserébe élményekkel gazdagodtak, élettapasztalatokkal. Egyetlen kaparós sorsjegy vagy örökség nekik is megadhatja azt a +5 milliót, amit ez a szerencsétlen összekuporgatott.

Úgyhogy a pénzügyi siker csak akkor siker, ha nem hoztál érte túl nagy áldozatot és a társadalom szemében is sikernek számít. Ha átlag alatti szinten élsz, de neked kényelmes, akkor boldog lehetsz, de sikeresnek nem számítasz. Ahogy akkor sem, ha úgy élsz átlag felett, hogy örököltél, jól házasodtál, tehát nem a te érdemed, csak az öledbe hullott. Vagy ha a szüleid, testvéreid jóval többet értek el, mint te (azaz nem tudtál megfelelni a családi háttérnek, kényelmesen hátradőltél, hogy neked az is elég, pl. minek legyél több Aldi pénztárosnál, ha úgyis nyugdíjazod magad 30 évesen, minek erőlködj? Vagy művészként nincs rajtad nyomás, mert nem kellett a megélhetésért soha küzdened, így sosem nőttél fel igazán, ugyanzt csinálod, mint aki valóban az álmaiért küzd, csak ő áldozatokat hoz, te meg csak lébecolsz és csinálod a kis középszerű festményeidet, rajzaidat, gyurmafiguráidat, de valahonnan van pénzed, lakáskiadás, részvényosztalék, akármi.

Köszönöm az infókat, nem, akkor nem vagyok sikeres.

Olyan félszeg típusokat találok vonzónak, mint Ross Geller, vagy Csonka András, Bagi Iván. Akiket te említettél, nem ismerem őket, utánanézni meg nem akarok.

Az érzelmeket nem lehet irányítani, viszont egy idő után elmúlnak. Ha az életstílus nagyon különböző, az egy idő után gondot okozhat, de ez se törvényszerű.

Inkább azokat kerülik a nők, akik nem akarnak semmit tenni, hogy jobb legyen az életük, akinél csak egy jelenlegi állapot a sikertelenség és hajlandó tenni, amellett szívesebben marad meg az ember. Egyáltalán nem mindegy, hogy miért sikertelen valaki és emellett milyen a személyisége. Ha szar emberileg, akkor nyilván nem sok jóra számíthat.

#14: Nem, de lehettem volna az. Csak nem láttam értelmét küzdeni, hiszen azt láttam az életben mindenhol, hogy úgyis az alapján ítélik meg az embert, hogy hol tart a jelenben (hiszen az nagyjából egyértelmű), aztán meg azt, hogy egyesek (egyre többen) a csillagot is képesek lehazudni az égről olyan értelemben, hogy ők milyen mélyről jöttek, hogy kiváltsák a másik fél elismerését.

Így végső soron azok érvényesülnek, akik előbbre tartanak és az oka (családi háttér, örökség, születési hely, szerencse, illegális utak) szinte elhanyagolható.

Illetve azok, akik nagyon jól elő tudják adni magukat, hogy ők mennyit szenvedtek meg mennyit megéltek a múltban, akik ösztönösen tudnak a másik fél érzéseire hatni.

Egyik gyerekkori barátom így szedett fel egy hozzá képest jó nőt, aki jómódú családból való. Behazudott egy autóbalesetet, ahol megsérült a gerince és hónapokig tolószékben ült és úgy volt, hogy nem fog tudni felállni, de ő küzdött és felállt, a nő megkönnyezte a sztorit, a srác meg így kibújt a kemény fizikai munka terhe alól egy életre.

Illetve behazudott egy nevelőapja általi molesztálást, amit meg onnan tudok, hogy nem igaz, hogy együtt néztük a South Park Moleszterálós epizódját és akkor vetette fel, akkor még teljesen más kapcsán, hogy olyan bal..sz az az ember, mint Mr. Bean, simán rá tudná fogni, hogy molesztálja és akkor megzsarolhatná bármivel, például, hogy vegyen neki PS2-t. A barátnője ezt is megkönnyezte és ezzel elérte, hogy sokkal toleránsabb, tapintatosabb és odafigyelőbb vele, simogatja a kis lelkét, elhatárolódott az undok barátnőktől.

Ilyen konkurencia mellett én hol rúgok labdába? Gerinctelen nem tudok lenni, mert megszólalna a lelkiismeretem, meg amúgy se vagyok túl jó a hazugságokban, az meg már tapasztalat, hogy senkit nem érdekel honnan jöttem, az érdekel mindenkit, hogy most hol tartok és hogyan adom el magam.

Tudod, mint a hajó, amit régen a gályarabok hajtottak, most meg motor. Az utazóközönségnek majdhogynem mindegy a dolog, neki az a lényeg, hogy haladjon az a hajó. Egyedül a gályaraboknak nem mindegy.

Ha rossz kasztba születsz, nagyon nehéz kitörni. Amikor 20 évesek kapnak aputól-anyutól saját lakást, kocsit ajándékba, amikor 25 évesen vesznek emberek hitelre lakást, akkor kit fog érdekelni, hogy valaki 35-40 éves korára összekuporgat egyre?

Amikor valaki már tizenévesen bejárta a fél világot a szüleivel, huszonévesen meg a másik felét a laza egyetemista életszakaszban, betéve ismeri az összes jobb helyet, ahova érdemes másodszor vagy sokadszor is elmenni az aktuális párjával, akkor kit fog érdekelni, ha én 30 fölött már megengedhetek magamnak kisebb, olcsóbb utazásokat, 40 fölött meg már a nagyobbak is beleférnek?

Egyszerűen szélmalomharc az egész élet, ha mélyre születsz és bármilyen küzdelem nem a te boldogulásodat szolgálja, csak éppen közvetetten, végső soron a gazdagok gazdagodnak rajta még jobban.