Szerintetek adtam lejjebb az igényeimet vagy maradjak örökre egyedül?

38 éves férfi vagyok. 12 éve nem volt barátnőm, csak pár futó kaland, de semmi komoly nem alakult ki. A leghosszabb kapcsolatom 8 évig tartott, majdnem házasság lett a vége de kiderült hogy megcsaltak, azóta mintha eltörött volna bennem valami. Kb egy éve megismertem egy nálam 10 évvel fiatalabb lányt akivel majdnem alakult is valami, de kiderült hogy párja van, néha még beszélünk de már csak mint barátok.

Több lehetőségem is lett volna ismerkedni ez alatt a 12 év alatt, mivel több nő is jelezte hogy tetszem neki, de sajnos nekem egyik sem volt az esetem, mivel nekem csak a vékony gyermektelen és nálam fiatalabb nők tetszenek. Sportolok, magas vagyok 190 felett és már írtam ki ide kérdést régebben a kinézetemmel kapcsolatban. Többségében pozitív visszajelzések jöttek. Zenélek így adott a baráti kör, de sajnos ott ismerkedni nem tudok mert már mindenki kapcsolatban van vagy családja van, vagy a fent említett kategóriájú nők vannak csak akik nekem nem vonzóak.

Mindig úgy éreztem hogy nem lennék boldog ha leadnám az igényem, de mostanában kezdem úgy érezni hogy lehet hogy örökre egyedül maradok. Régebben csinos barátnőim voltak akikhez vonzódtam és ők is hozzám, de valami megváltozott. Ti mit tanácsoltok, érdemes még várnom vagy adjak esélyt a nekem nem tetsző nőknek is hátha kialakul a vonzalom vagy fogadjam el hogy lehet vonzalom és szerelem nélkül is együtt élni valakivel és hazudjak neki hogy ne maradjak örökre egyedül?

(Az anyagi helyzetemről ne kérdezzetek, van kocsim, lakásom, kényelmes jól fizető munkám amit szeretek, de nem ezzel szeretnék megfogni senkit.)