Férfiak,nektek mi a véleményetek azokról a nőkről, akik válás után visszamentek anyjukhoz,vagy apjukhoz és így ismerkednek?

Bőven negyvenes nő,értelmes,akiről szó van.De találkozni is csak náluk akar és ha komolyabb lenne,akkor is otthon akarna élni egy 47 nm-es panelben,ráadául egybenyíló szobák,ahol egy szekrény van odatolva a közös ajtóhoz.De mintha nem is lenne,mert eddig az is feszélyezett,hogy anyja állandóan köhög,csörömpöl vagy ordítva telefonál.

A nő arra hivatkozik,hogy még egy férfihez nem költözik,mert elég volt tizennyolc év azzal,aki tönkretette.

Így viszont én nem folytatnám,mert engem zavar az anyja.Olyan,mintha figyelne, hallgatózna. Ráadásul a mama a szobája ajtaját sem csukja be, állítólag éjjel is nyitva,mert nem bírja a bezártságot.

Akivel ismerkedem,ideális,művelt,csinos...nehéz lenne megmondani,hogy ez nem megy nekem.

Mi a vélemény erről? Mert azt tudom,ha én laknék így, az főbenjáró bűn lenne.

Mert én úgy gondolom,hogy a héten pontot teszek rá,nem tudom magam jól érezni náluk, nem tehetek róla.Pedig csak beszélgetés volt,egy két ölelés.