Ha átlagos férfiaknak is ilyen nehéz a társkeresés, akkor átlag alatti férfiak hogy fognak párt találni?

Nem értem. Mi 30-as házaspár vagyunk egy csokos környéken, itt mindenki velünk hasonló idős és hasonló helyzetű. Átlagemberek.

Az utcabeli férfiak tök átlagosak (meg átlagon aluliak), és a barátnőim férjei sem különlegesebbek szerintem, nekem nem jönnek be külsőre, amúgy meg senki nem milliomos vállalkozó erre. Mégis mindenkinek van felesége és gyereke.

Nem lesz nőjük, ilyen egyszerű. Az arab világban meg többnejűség van, a gazdag férfiaknak több feleségük is van, míg a szegényeknek egy sem. Az is egy működő társadalom.

Magyarországon meg férfitöbblet van, ezért nem jut minden férfinak nő, és értelem szerűen az átlagon aluli férfiak lesznek azok akik egyedül maradnak. De attól még mindig egy élhető társadalom lesz, csak lesznek (vannak) lúzerek.

Azért a párkeresés nem ennyire leegyszerűsíthető témakör. Még csak olyan szabályokat sem lehet kijelenteni, ami 100%-ig mindenkire. Maximum irányelveket. Például a baráti körömben is most voltak olyanok, hogy csak néztem. A magas, tesztoszteronban bővelkedő haverom, aki azért jellemzően régen eléggé bejött a csajoknak, egy tök átlagos falusias beütésű csajjal van, aki azért egyáltalán nem egy insta modell. A gyík, kocka haverom meg, akiből nem sok tesztoszteront és férfiasságot nézne ki az ember, összejött egy olyan csajjal, hogy csak néztem. Széparcú, vékony, fincsi csaj, aki ráadásul még többet is keres jóval nála.

Ki tudja ezt eldönteni, hogy mitől függ... szerintem szerencse kérdése ez 90%-ban.