Milyenek a férfiak a társkeresőkön?

Nagyon nehéz nekem legalabbis találni legalább csak egy normálisat kivul belül.

A legtöbb átlag alatti. Vagy ronda, vagy igénytelen, vagy nő mellé keres mást, vagy 160 magas, vagy szexre hajt de azt meg prolin degradálón, vagy tokás fejüek, vagy sok az utazgatós mert sofőtlr vagy bejárós vagy kamionos etc, vagy akik alig dolgoznak, vagy mssze vannak, végtelen a lista a kiesőkből. Katasztrófa egyet talalni aki normalis helyes ki ia néz valahogy szerelmes tipus korrekt ozel van valamennyire művelt nem paraszt.

Pedig csak a minimumot kérem és az se megy.

Én ufokba futok bele vagy mi? Sem kretén üzenetet nem kapok, sem akikkel randiztam nem voltak kretének.... :D

Mondjuk aki ilyen ki ha én nem képeket rak fel, autóval pózerkedik, divatlapból kilépett kockahasú emberke instant mennek balra.

Bevallom, én feladtam, leregisztráltam, befejeztem.

Pedig tényleg odatettem magam, több esélyt adtam a netes dolognak, normálisan kommunikáltam (azt is, amikor azt éreztem, nem egymást keressük). Tényleg nagyon sok erőt, energiát, időt tettem bele ebbe az egészbe, mert valahogy úgy álltam hozzá (nyilván helytelenül), hogy ha én korrekt, normális, igényes vagyok, tisztelettel, kedvesen, de azért ízlésesen legalább egy lépés távolságot tartok, amíg online (így azért nem 100%, hogy valós) térben vagyunk, akkor joggal számíthatok én is ugyanilyen hozzáállásra.

Hát nem így történt. Megcsömörlöttem, kicsit talán ki is égtem és ha nagyon őszinte szeretnék lenni, begyűjtöttem egy csomó csalódást, pofára esést, hiábavalóság érzést, ezt meg normális lelkületű ember nem bírja, nem viselheti el tartósan. Férfi se, nő se.

Én már a 40 feletti korosztályhoz tartozom.

Tudom azt is, hogy sem A férfiak, sem A nők nem egy homogén massza, nemtől függetlenül vannak normális, kedves, szeretnivaló emberek, kapcsolatra alkalmasak és szemétládák is… de valahogy az körvonalazódott bennem, hogy aki sokáig virít ilyen appokon, nos az… legalábbis nem top lelkileg…

A leggyakrabban ebbe futottam bele (úgy, hogy tényleg azt és csak azt várom el, aminek a teljesítésére én is abszolút képes vagyok, legyen az megjelenés, műveltség-iskolázottság, társadalmi helyzet-anyagiak, családi állapot, vagyon-lakhely, szabadidő stb.)

- hazudik (én bizonyára kemény vagyok, de tulajdonképpen teljesen mindegy, miben: volt aki a korát, más a magasságát, harmadik a házas voltát hazudta el, negyedik adta az entellektüelt, majd kiderült, az érettségi sincs meg)

- csak szexre menne, de még abba is lusta beletenni egy minimális effortot. Amikor egy vadidegen előbb teszi fel a kérdését, hogy nekem mik a szexuális preferenciáim (nem ilyen cizelláltan persze) mint elárulná a lakhelyét és a nevét (nem fogok senki ajtaján baltával bekopogni, mert leír például annyit, hogy budapesti vagyok, az Astoriához közel élek, András a nevem…)

- nagyon durva élethelyzetben van és egyfajta erőtlen kiútként akarná felhasználni a velem való ismeretséget: volt például, akivel 1-2 napig, órákig beszélgettünk késő este telefonon, kezdtem megörülni, hogy na csak van itt kincs… erre kiderült, hogy az erkélyen fagyoskodik, hogy a válófélben lévő felesége ne hallja, hogy ismerkedik, de hát mit csináljon, elköltözni nem tud és különben is mit vagyok ezen felháborodva, minek feleznék el a kőbányai panel árát, mihez kezdene ő akkor? Na nem randiztunk…

Vagy a másikról hamar kiderült, hogy együtt él 40+ évesen a valószínűleg pszichiátriai beteg idős hozzátartozójával, akinek szekáns üvöltözése időnként beárnyékolta a beszélgetésünk nyugalmát… de ez még hagyján- van az a nézőpont, amikor igenis fel lehet nézni arra, aki időst ápol… de az nonszensz volt, hogy a legéletképesebb ötlete az volt, hogy csak este 10 után tudna találkozni velem, de csak úgy, hogy menjek már el a kisváros széli nagy kertes ingatlanjukba és csendben elbeszélgetünk a konyhában, de nehogy anyuka meghallja, de hátha mégis kellene neki még egy takaró/akármi (nem volt fekvőbeteg és folyamatos ellátásra szoruló a hozzátartozó… csak szekáns, degenerált családmodell)

- friss válás után én lennék a legdekoratívabb módja annak, hogy a “rohadtszemétaljask..” volt feleségét, aki műkörömre költi a vérverejtékkel kiizzadt húszezrét jól megsz.vassa, mert ugye az ÖSSZES nő sz..r-szemét- tényleg felemelő lenne egy ilyen férfi társnak, aki a 10+ éves házasság után, a gyereke(i) anyjáról egy vadidegennek üzenetben vagy telefonon már ezt a szintet tudja hozni a tisztelet legkisebb jele nélkül

- végtelen szellemi sötétség- bár ezek még a szerencsésebb helyzetek, mert az “írNÁK neked drága” meg a “hadgyuk” vagy a káromkodós vonal azért hamar szűrhető, de megterhelő, mert legalább az érdeklődő “de szép vagy az istenb+” körből került ki… agyrohasztó volt már írni, hogy “nem rád gondoltam, minden jót”…de a 30. Után is megtettem

- egyszerűen lusta, ilyen “jóvanazúgy” hozzáállás: szia-mizu a max értékkészlet, ha válaszolok 3 összetett mondatban, akkor borítékolható 2 óra múlva egy “ja”, “aha”- nem azért, mert buta lenne, csak szerintem a lelkesedése max aznap estére tart, akkor elszórakoztat(ja magát), másnap meg már ilyen low cost üzemmód van… mondjuk ezt értettem meg talán a legnehezebben. Amikor meg visszajeleztem, hogy ha nem bánja elköszönök (így 1-2-3 nap semmitmondó szia-mizu-szép napot után), akkor nem értette, hogy de mééé, pont most akart randira hívni :)

- a zűrös életvitelűeket már nem is említem: beficcen egy “kis” hitel, nyakig eladósodott, munkanélküli, mi a bánat bajom van, hogy 40+ is max szobabérlés játszik, majd összeköltözünk NÁLAM- ha ehhez még ilyen aktuálpolitikás (tök mindegy, hogy kormány, ellenzék vagy egyházas) fröcsögés is társul, mert mindig más a hibás… na az ott tényleg illúzióromboló- általában megfejelték egy bepróbálkozással, hogy az ő fogyasztásukat is fizessem.

Sok sztorim lenne, kevés személyes találkozó volt, de csak néhány jutott onnan is egy randin túl (gyógyult drogos pl, aki ezt elfelejtette megemlíteni, csak úgy derült ki, hogy boldogan vállalta fel az online játékfüggőségét helyette mintegy gyógyulási fegyvertényként…)

Szóval azt hiszem, az idősebb korosztályban talán még több a bolondgomba :) így megpróbálom elfogadni azt, hogy ez az online ismerkedés vagy nem az én terepem, vagy tényleg az átlagost meghaladó a bolondgombák koncentrációja vagy túl nagy igény manapság 40 felett, rendezett, átlagos körülmények között, normális külsővel, munkával stb. Hasonló társnak örülni.

#6

Én pasiként hasonlóan érzek már a társkereső appokkal kapcsolatban, nálam is a kiégés jelei érezhetőek. Némileg magamra ismerek a példáidban azokra, akiken érződik, hogy már nem annyira fektetnek bele energiát, az oka pont ez, mint amit az elején leírtál, hogy pozitívan álltam hozzá az egészhez, aztán ezt viszont nem igazán kaptam vissza és belefáradtam.

Számtalan olyannal kezdtem beszélgetni (aki egyáltalán visszaírt), akinek a kommunikációja az "aha", "igen" válaszokban kimerült, érdeklődni felőlem nem szoktak, ha én nem osztok meg magamról valamit. Hát így elég nehéz ismerkedni.

Akivel meg eljutottunk egyáltalán a találkozóig, hát ott is voltak érdekes pillanatok:

-élőben a leányzónak nagyobb bajsza volt mint nekem

-full másnaposan jött el, mert előtte nap csajos estét tartottak a barátnőivel, és a találkozót áttenni másik másik időpontra már nem szerette volna, mert már kétszer idáig is át lett téve (valahogy sosem volt neki jó az időpont). Nem is kell mondanom, teljesen nyúzott volt, igazából aludni szeretett volna, nem is volt jó társaság akkor. Végén meg még közölte is, hogy nem engem keres :D

-egy teljes kórképet közölt velem az egészségügyi problémáiról, de örül, hogy csak ennyi van, mert amúgy mind a két szülője daganatos beteg (mondjuk őt sajnáltam, viszont mást keresnék magam mellé)

-számtalan olyan találkozó, miután hazaértem róluk, a match már eltűnt, vagy tiltottak úgy, hogy a találkozó végén általában azt szokták mondani, hogy jó érezték magukat. Szóval nem tudom, hogy az alatt az idő alatt mi szokott történni amíg hazaérek, hogy utána eltűnnek.

6: 30 eleji nőként megerősíteném a tapasztalataidat, továbbá kiegészíteném őket a fiatalabb korosztállyal kapcsolatosakkal - ne hidd, hogy velük jobb a helyzet.

Ebben a korosztályban (vegyük úgy, hogy 40 alatt és mondjuk 28 fölött) megjelennek a tiniszinten rekedtek, a gamerek, akik annyira ráfüggtek, hogy pl. az evést is hanyagolják miatta, a sok pornó vagy egyéb ok miatt merevedési és egyéb szexuális zavarokkal küzdők, na meg a... "furcsák". Utóbbiakat nehéz jól leírni, úgy határoznám meg őket, hogy valamilyen pszichés zavarosak, csak enyhébb esetek az ön- és közveszélyes, elzárandó, kényszergyógykezelendő kategóriánál, viszont durvábbak a kicsit szorongó, picit kényszeresbe hajló szokásokkal rendelkező stb. típusoknál. Ebben aztán van minden, a vélhetően autistától és/vagy ADHD-stól kezdve a szocio- vagy pszichopata szintet megközelítőkig bezárólag a legváltozatosabb problémák, gyakran több is együtt.