Akik szerint az utcai ismerkedés jó és bevált dolog, azok valójában álomvilágban élnek?

Az utcai leszólítást ne úgy képzeld el, hogy mész az utcán, már kvára sz*rnod kell, de még 200 méter a helyi meki, és akkor odajön valaki hogy "bocsibocsi, nem hajléktalan vagyok, csak.."

hanem úgy, hogy pl akármilyen rendezvényen (sörfeszt, koncert, akármi) a sorban állsz, vagy az asztal másik felénél ül le és úgy szólítja meg.

De amúgy... attól még, hogy te láttál egy azaz egy próbálkozást, az utcai leszólítást sem feltétlen kéne temetni, van ismerősöm akinek így lett párkapcsolata.

Buszmegálló, sorban állás, rendezvények, parkban űcsörgés… millió olyan alkalom van, amikor az ember nem “rohan”…

Vagy pl férjemmel minden reggel elmentünk egymás mellett, ugyan abban az időpontban.

Első beszélketésünk előtt 3nap táppénzen voltam, reggel rámköszönt, és azt mondta:

Szia, már rettegtem, hogy többet nem jössz szembe velem reggel…

Aznap ellógtuk mindketten a napot és egész délelőtt a városban sétálva beszélgettünk, 4éves sztori.

Legjobb barátnőm országúti beingázik, eltekert Pákozdnál egy 2 dagi srác mellett, még hallotta, hogy megjegyzést tesz az egyikük a “jó seggére, a másik pedig, hogy én ezt a csajt feleségül veszem”

Szegény srác velencénél érte utol, alig bírt megszólalni, de feleségül vette.

Csak ti luzerek vagytok ilyen szerencsétlenek, hogy elképzelhetetlen számotokra, hogy a nők is társas lények és szeretnek kommunikálni ismerkedni…

#3

Persze jó seggek meg dagi srácok

Hagyjál már az esti mesével

Sosem ismerkedtem neten, appon, meg társkeresőn.

És munkatárssal sem.

Csak a való életben. Utca, bolt, busz, vonat, hivatal, könyvtár, benzinkút,... az egész világ vadászterület.