Hogy tudnám az impotenciámat úgy a tudtára adni, hogy ne legyen ez nagyon kínos az ő számára?

25 éves vagyok, de problémám elég régóta fenn áll, egész pontosan 14 éves korom óta impotens vagyok. Senki nem tudja, se a szüleim, se a testvérem, se barátok, se munkatársak, senki.

Nekik csak az tűnt fel mindig, hogy évek óta ismernek, de nővel még soha sem láttak, tippeltek már olyat is, hogy másik kapura játszom e (tehát, hogy meleg vagyok e), keresem e az igazit, senki nem tetszik aki a környezetemben van stb.

De egyik sem feltételezte azt, ami valójában az igazság.

Az, hogy azért nem láttak még nővel, mert nem tudok a nőknek semmit sem nyújtani szexuális értelemben.

Nem lelki okai vannak, mert nem stresszelek, nem szorongok, nem voltam soha depressziós sem (most sem vagyok az, még az impotencia miatt sem), csak nagyon frusztrált, főleg azért is, mert nagyon sok lánynak tetszettem eddig, és próbáltak már iskolában is közeledni (szexuális értelemben is), de elutasítottam mindenkit, mert már akkor fent állt ez a probléma, és feleslegesen nem akartam az idejüket húzni stb.

A munkatársak is mondják (férfiak is), hogy irigykednek, hogy bárcsak fiatalabbak lennének meg legalább néznének ki olyan jól, mint én, jóképű, magas, mert akkor tudnák a huszonéveseket hajtani, csak éppen azt nem tudják, hogy én csak azért gyúrtam nagyobbra magam, mert azért foglalkozom ennyit a külsőmmel, mert kompenzálok, hogy legalább kívülről ne lássák, vagy higgyék azt, hogy bizony szexuális értelemben halott vagyok.

Azért, hogy tudjak a lányokkal beszélgetni, ami sokszor nagyon gördülékeny, nagyon szeretik a társaságom, mindig keresnek, beszélgetni akarnak, de ez csak addig a pontig van, hogy még közelebbi kapcsolatot szeretnének (párkapcsolatra gondolok itt most), mert itt már kezdődik is a baj, egy párkapcsolat szex nélkül nem párkapcsolat. Sok minden más is beletartozik, de azt csak simán barátságnak hívják, viszont előbb utóbb szeretnének szexet, de azt nem tudok nyújtani nekik.

Stresszelni nem stresszelek miatta, de nagyon frusztrál, hogy szép lányokat meg nőket el kell utasítsak emiatt, mert amellett, hogy szépek még kedvesek is, és nem tudok durván elutasítani valakit, ezért mindig finoman adom a tudtukra, hogy nem, ne haragudj. Viszont folyamatosan próbálkoznak, hátha lesz e valami, meggondolom magam, és sajnos már sokszor sok kollégától hallottam vissza, hogy van, aki már több mint 1 éve belém van zúgva, de nem akarja feladni sem, és szegény nyilván nem tud erről a magánéleti krízisemről, ami egyébként már kamaszkorom óta fenn áll.

Most is van egy lány, ő most nagyon próbálkozik, kezdeményez folyamatosan, ma is beszéltünk messengeren, és mindig szexuális célzásokat tesz (persze szolidabb formában), és én ezekkel nem tudok mit kezdeni, és nem tudom, hogy hogyan kéne ezzel előhuzakodnom egyszer neki, hogy ne haragudj, de szexuálisan semmit sem tudok nyújtani neked. Ezt hogy mondom meg durvábban? Sajnálom egyébként, mert kedves, aranyos, tök vagány kis szexi csaj, és ennyi, ha működne ott lent a dolog, akkor bármikor összejönnék vele, de így felejtős sajnos.

A legrosszabb az egészben, hogy mindegyik lány eddig azt mondta, hogy biztos megint más lányokat hajtok, azért nincs időm rájuk, meg ilyen célzásokat tesznek, és ez nagyon frusztráló.

Ha ezt elmondom, akkor meg vagy úgyse hinnének nekem, mert azt gondolnák, hogy csak le akarom rázni őket, és nem kedvelem őket, pedig pont ellenkezőleg. Olyan szemét meg nem vagyok, hogy összejöjjünk, majd 1 hónapra rá meg kiderül, hogy hát nem működik ott lent, és ez van. Nem akarok kihasználni senkit, azért mert nekem nem működik, és hogy ezért fogdossam kicsit őket, mert volt már ilyen, még tini koromban, hogy hiába szopott az akkori barátnőm, nem állt fel, hiába akarta behelyezni magának (nem is tudta volna), nem ment. Ha magamnak csinálom (csinálnám) akkor sem megy. Pornóra se, semmire. Fantázia szinten sem működik.