Egyetemistaként vagy pályakezdőként hogy jut időd és pénzed párkapcsolatra?

Most év elején fejeztem be sikeresen az alapképzésem egyetemen, nagyon örülök, hogy a sok munka végre elérte a célját.

Amit viszont kicsit sajnálok, hogy ez idő alatt teljesen háttérbe szorult a párkapcsolati életem. Szingliként kezdtem el és szingliként fejeztem be a képzést. Ez idő alatt, a napjaim döntő részét elvitte az órákra járás és az otthoni tanulás.

Az egyetem elején nem dolgoztam tanulás mellett, csak a sulira koncentráltam. Ilyenkor az volt a gond, hogy bár több szabadidőm volt, pénzem nem volt kimozdulni, mert amit a szüleimtől kaptam, az elment bevásárlásokra. Amikor a későbbi szemeszterekben elkezdtem sulizás mellett dolgozni (home office munka), akkor viszont több pénzem volt ilyesmire, viszont szabadidőm nem volt annyi, hogy kipihenten eljárjak otthonról.

A szakomon nem volt olyan lány, akivel egy hullámhosszon lettünk volna. A közhangulat sem volt az igazi, sokakban még benne volt ez a covid utáni szorongás, amit az az időszak okozott. Az egyetem is eléggé ellustult, mert még a vírus-időszak után sem volt semmi program, amire el lehetett volna járni új embereket megismerni.

Most, pályakezdőként is fennáll még az eddigi probléma. Pénzt kell félretennem lakhatásra vagy kocsira, hogy a munkahelyemre be tudjak majd jutni, ha valahova felvesznek. Az időm döntő részét elviszi a munkakeresés, interjúra járás, otthoni rutinmunkák.

Nem tudom, hogy az én korosztályomban hogyan tudnak az emberek megfelelően zsonglőrködni a pénzükkel és az idejükkel, hogy jusson belőlük a párkapcsolatukra. A baráti köreimben is azt látom, hogy a legtöbben szingliként güriznek a megélhetésért, a jövőjük kiépítéséért.

23F