Tényleg igaz az, hogy a nők sokszor nem tudják megindokolni a visszautasítást a férfiak meg általában igen?

Más nők nevében nem tudok nyilatkozni, de én általában több tényezőt is figyelembe veszek.

Nyilván ha valaki nagyon kövér, buta, bunkó vagy hisztis, nem fogok vele többet randizni. (Bár érted, azért ezek elég relatív fogalmak... kinek okos, kinek szép? kinek kövér?)

Na de kevés olyan férfival találkoztam, akit egyértelműen el tudtam volna utasítani valamelyik fenti indok miatt. (Volt, aki nem jött be testileg- neki nem fogom megmondani, hogy bizony zavar, hogy girnyó vagy, de ha egy barátnőm kérdezné, megmondanám.)

Na és aki nem buta, nem bunkó, nem csúnya:

Volt akit azért utasítottam el, mert nem lehetett vele beszélgetni, csak egy-két dologról, és úgy éreztem emberként nem érdeklődik irántam, és így nem érdekelt vele egy párkapcsolat sem. Úgy éreztem én többet érdeklődök iránta, kérdezek, viszem a beszélgetést. Lehet csak mert ideges típus volt, és már a következő lépéseken gondolkodott, de épp ezzel szalasztott el.

Volt, akivel azért nem jött össze, mert ahogy megismertem, láttam, hogy alapvetően egy bizonytalan ember, aki állandóan lehúzza magát, és kevés az önbecsülése- > ilyen emberrel nem akartam megint csak együtt lenni. És volt egy, akinél a kezdeményezőkészséget hiányoltam, és nem fogott meg semmi benne annyira. Nem volt buta, de kiemelkedően okos sem. Jól nézett ki, de nem állt meg tőle a szívem.

Valahogy úgy éreztem, hogy mindenben az egyenlő felem, de azért úgy, hogy a legtöbb tekintetben fölötte állok. Nekem meg kell az, hogy a másik érdekes legyen, és lehetőleg valamihez jobban értsen, mint én.

Azért mert a szerelem, szex nem logikán alapszik, hanem érzéseken.

És a nők sokszor könyebben követik az érzéseiket, megérzéseiket mint a férfiak. Illetve kevésbé fogalmazzák meg azokat, hiszen felesleges is, lévén az érzéseket érezni kell,a zenét hallgatni, a táncot táncolni és nem megfogalmazni, hogy mitől jó.

Kérdező, te szereted Beethovent? És miért? Mert jó? Sok zeneszerző van, mind jó? Miért nem? És miközben frappáns magyarázatokkal válaszolsz ezekre a kérdésekre, felfogod, hogy aki zenél az nem elképzel jól hangzó dallamokat hanem megéli a zenét és követi ahová a zene viszi? Érted a hasonlatot?

Én úgy látom, a nők sokkal többször vannak tisztában önmagukkal mint a férfiak. Ez főleg akkor derül ki amikor párterápiára mennek vagy megromlik egy házasság és a férfi a racionális érveivel sem képes megérteni a háttérben zajló érzelmi folyamatokat.

Van amikor tudom, miért nem tetszik valaki. És van amikor elvileg jól néz ki, meg kedves is, de negatív érzést vált ki belőlem. És akkor a nulla EQ-val rendelkező pasik (tehát nem minden férfi, hanem csak ők) azt mondják: ez kamu, biztos nem elég izmos vagy helyes. Pedig nem erről van szó. Nem tudom és nem is akarom megindokolni, mert nincs mit. Nem váltotta ki belőlem azt az érzést amit keresek. Ennyi. Teljesen felesleges ragozni meg elemezni a dolgokat. Az érzéseimet követem ha szerelemről van szó, ettől még van önismeretem.

Azt hiszem erre mondják azt, hogy női megérzés.

Általában jól működik nálam, abból vannak katasztrófák, ha az öntudatlan ítéleteimet tudatosan felül akarom írni. Olyan emberek közé keveredek, akiket jobb lett volna elkerülni.

Olyankor egyszerűen nem volt meg a kémia. Mondjuk én az eddigi elutasításaimat mind meg tudtam indokolni. Nekem is volt olyan, hogy okos, kedves, figyelmes, segítőkész volt a srác, de annyira akaratos, és nyomulós volt, hogy bármennyi mindent is megad nekem, nem tudtam volna vele élni. Zárkózottabb típus vagyok, és valahogy nem komáltam, amikor már az első randin "úgy" akart nekem örömet szerezni a srác. Utána behisztizett, hogy miért nem hagyom, hogy a bugyimban turkáljon, meg hogy testiség nélkül a párkapcsolat csak barátság. Ez igaz, de akkor sem az első találkozáskor kell abba belekezdeni.

20/L