Igaz lehet, hogy ami idegesít másban, az bennünk is meg van hibaként?

Szerintem ezt érdemes elolvasnod és elgondolkodni rajta.

" Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, ("én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb.) az ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, az bennem van.

Mindaz, amit egy másik személy kritizál bennem, harcol ellene, meg akar változtatni - amennyiben ez engem sért, bánt, érint stb. - az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.

Mindaz, amit egy másik személy kritizál bennem, harcol ellene, meg akar változtatni - azonban ez engem nem sért, bánt, érint stb. - akkor az az Ő PROBLÉMÁJA, FELDOLGOZATLANSÁGA, tökéletlensége, melyet kivetít rám, mert önmaga nem tud, nem mer szembenézni vele.

Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg."

hülyeség.

Idegesít egy emberben, hogy rendetlen.. én viszont nem vagyok rendetlen.

idegesít benne, hogy lusta, viszont én nem vagyok lusta.

és akkor ez csak 2 példa volt, de lehetne még sorolni.

Valami oka ott van benned, de nem biztos, hogy az a te tulajdonságod.

Én például soha nem jönnék össze dohányzó emberrel, zavar, érzékeny rá a szervezetem. A szüleim nem dohányoznak, én soha nem dohányoztam... Ott van az ok bennem, de nem úgy, hogy rám ez a tevékenység igaz volna, hanem úgy, hogy a szervezetem érzékenyen reagál erre a tevékenységre.

Ugyanakkor az alacsony testmagasság viszont az én tulajdonságom is, és mivel én nem szeretek ekkora lenni, csak éppen nem tudok már nőni, ezért ez meg úgy csapódik le nálam, hogy legalább a gyerekeimnek legyen esélyük nagyobbra nőni azáltal, hogy másik oldalról majd meg lesznek támogatva olyan génekkel is, nem csak az én részemről a miniatűrrel. Sajnálom, ha valakinek ezt nem esik jól olvasni, de ha az érzéseimet megtagadom, azzal önmagamnak is és a leendő páromnak és leendő gyerekeimnek is ártok.

Nem kell ilyen buta közhelyekkel élni. Én nem tudom elviselni az irracionalitást, én magam racionális vagyok. De bárki ugyanúgy talál ellenpéldát.

Inkább arra koncentrálj, hogy megértsd a saját érzéseidet, a hangulataid okát. Csak jól oda kell figyelni és minden konkrétan kifejezni, megfogalmazni, levezetni.

Nekem vegyes. Én nem bírom a tutyimutyi pasikat, ez néha rám is jellemző. De ugyanígy nem bírom, ha valaki nem akarja a legtöbbet kihozni magából. Én igyekszem.

Biztosan tudod, hogy te is szoktál e olyat tenni, amit ő. Azon nekem nem sikerült változtatnom, hogy ne zavarjon. A saját bénaságomat sem sikerült megoldanom, pedig nagyon ostobán reagálok néha.

Nekem anno még csopin mondták- azóta beláttam az igazságtartalmát -, hogy minden konfliktus belőlem indul ki és belém tér vissza. Ez általában tudat alatt úgy néz ki, hogy ami idegesít a másikban, az általában két okból kifolyólag van.

1. Vagy bennem is megvan potenciális hibaként és erre emlékeztet, ezért idegesít.

2. Olyan tulajdonságról van szó, amire tudat alatt vágyom, ezért irigy vagyok, ezért idegesít.

Egyszerű példa pl a rendszeretésre. Nekem szüleim roppant igénytelenek, tehát ergo nem az anyatejjel szívtam magamba h gyűlölöm a kupit. Ennek ellenére hajlamos vagyok a rumlira. Nagyon is. Viszont baromira zavar, már-már kényszeresen. Mikor vki rumlis két dolog miatt idegesít. Egy, hogy bennem is megvan rá a hajlam, csak a kényszer nem engedi, hogy csak úgy beleszarjak. Másrészt irigy is vagyok h valaki el tudná úgy lenni h nem zavarja.

Másik példa a felelősség hiánya. Nekem korán fel kellett nőnöm, sok fájdalommal járt. Vhol tudat alatt sztem kurtára irigykedem arra, aki semmiért nem tud felelősséget vállalni és mégsincs következménye.

Ez két egyszerű példa, de remélem érted.

Gondold át. Nálam idő kellett, míg beláttam, de működik.