25-30 közötti nők, ti randiznátok vagy járnátok ilyen sráccal?

az még nem baj, hogy a szüleivel él

viszont egy csomó mindent nem engedhet meg magának, ami nekem természetes, itt már baj lenne

25L

Nem.

25 fölött már nem futó kalandot kerestem, hanem a "gyerekeim apját". Szerettem volna egy tartós, komoly kapcsolatot, megállapodni valaki mellett.

Ha egy férfi 30 körül ennyire nem jutott el sehová az életben, akkor nem ő megfelelő számomra.

Nyugodtan le lehet pontozni, hogy anyagias vagyok. ;)

Teszem azt, hogy összeköltözünk. Akkor sem lesz a fizetése több. Eszik, fürdik, égeti a villanyt. Telefonál, netezik, tévét néz... Jó esetben nullszaldósra kijön, rosszabb esetben nekem kell pótolni a közös kasszába.

El lehet így bohóckodni egy darabig, de ahogy írtam, nekem nem ez a célom.

Mi lesz, ha gyereket szeretnénk? Otthon marad GYED-en, és én megyek vissza dolgozni hat hét gyerekágy után? Vagy én maradok otthon, és az ő kevéske fizetéséből vergődünk egy-két évig?

Mi lesz, ha valami miatt elvesztem a munkahelyem? Egyáltalán nem lesz a támaszom a nehéz időkben, mert az ő fizetése egy embernek sem elég.

Másrészt: ebben a cudar világban nagyon sokan vannak, akik nettó 110-120 ezerből albérletet fizetnek, gyereket nevelnek, és meg tudják oldani. Szóval ha neki a külön élés megoldhatatlan, akkor vagy szórja a pénzt, vagy közmunkás.

Egyik sem opció.

#9 "Szóval ha neki a külön élés megoldhatatlan, akkor vagy szórja a pénzt, vagy közmunkás."

az eszedbe se jutott, hogy szimplán jó a viszony a szüleivel, 2 generációs családi házban él, elszeparálva tőlük (ő emelet, szülők földszint) és, hogy ebben az esetben semmi értelme nincs a fizetése 60-705át albérletbe kifizetnie? Ez nem pénzszórás???

Nem! Ilyen nem létezhet! Mindenki egy örök vesztes aki nem bérel szobát 30 éves korában, vagy nyomorog lakótársakkal, hanem inkább él a szüleivel.

Végül is nem baj, hogy ilyen a gondolkodásotok, legalább 200%, hogy elkerüljük egymást az életben!