Megbeszéltük, hogy november elején találkozunk. Mégis én kezdeményezzem nő létemre a találkozót?

"de szerintem már elég idő eltelt ahhoz, hogy túllépjek rajta."

És ezt neki ugye onnan kéne tudnia, hogy a gondolatolvasás képessége alap elvárás minden férfitól...

Miért olyan totál elképzelhetetlen a legtöbb kislány számára, hogy ha akarnak valamit egy férfitól, akkor nekik is ér lépni és tenni is érte? (bocs, de ha magadtól ez ennyire idegen gondolat, akkor nem tudok rád nőként tekinteni, csa kislányként)

De ha magadtól ez a fajta életképesség nincs meg, akkor legalább a másik szemszögébe való minimális belegondolási képesség lenne meg: a másik mégis honnan a manóból tudhatná, hogy te már készen állsz-e a válásod után belevágni egy új kapcsolatba vagy sem?

Márpedig ha ő csak egy picit is rendelkezik valamiféle érzelmi intelligenciával, akkor amíg nem érzi azt, hogy készen állsz, addig nem igazán fog próbálkozni.

Szóval itt te vagy olyan pozícióban, hogy tudsz kezdeményezni, mert te tudod eldönteni, hogy itt van-e már az ideje vagy sem az új kapcsolatnak.

" Én nő létemre hogy kezdeményezzem az egészet? Úgy érzem ez a férfi dolga."

Végül is igazad van, neked nő létedre a szülés és a főzés a dolgod.

Látom nem erősséged a nemi egyenlőség.

Amíg így állsz hozzá, hogy "az a férfi dolga" addig ne lepődj meg, ha pont olyanokba futsz bele akik majd neked is kijelölnek pár "az a nő dolga" dolgot. Szexistára szexista a válasz.

"3-szor kértem, hogy beszéljük meg konkrétan, hogy mikor és hol találkozzunk"

Ez annyira semmitmondó... Ha valóban akarsz valamit akkor azt írtad volna hogy: figyu pénteken szabad vagyok, összefuthatnánk mondjuk 3 körül a xxx helyen