Miért mindig az kell, akit soha nem kaphatok meg?

Sziasztok!

Először is nagyon szépen kérek mindenkit, ne ítéljetek el!

14-16 éves korom körül voltam először "szerelmes" (direkt idézőjelbe téve, mert az inkább volt egyfajta rajongás egy ideál felé, hiszen nem is ismertem annyira az adott férfit). És igen, férfit: sokkal idősebb volt nálam. Aztán persze idővel beláttam, hogy mennyire gyermeteg volt az az egész, ráadásul nagyon félre is ismertem az illetőt, de ez most mindegy. És természetesen soha semmi nem történt közöttünk. Teljesen túlléptem rajta, most viszont úgy érzem, megint hasonló köröket futok. Nem épp az a szituáció, és komolyabbak az érzéseim is, de akkor is szinte tök ugyanott vagyok.

Szóval itt vagyok 20 évesen, és egy apám korabeli férfiért vagyok oda. Szörnyen vonzódom hozzá szexuálisan és intellektuálisan is. Annyira nagyon jól nem ismerem, ezért annyira komoly érzelmeknek nem merném nevezni, amit táplálok iránta, de annyi biztos, hogy hihetetlenül érdekel, és mindent tudni akarnék róla, meg akarom ismerni egyre jobban és jobban. Amit pedig eddig ismerek belőle, azt nagyon szeretem... Csakhogy megint ott tartok, hogy abszolút nem lehet semmi, hiszen sokkal-sokkal idősebb nálam, ráadásul - és most végképp ne ítélkezzetek, légyszi - egy egyetemi oktatóm. (Emellett: csinosnak, szépnek szoktak tartani a fiúk/férfiak, de szinte biztosra venném, hogy jóformán csak egy "kislány" vagyok számára, akként tekint rám.)

Tehát nyilván az ég világon semmit nem teszek, csak rágódom, őrlődöm magamban. Próbálok ismerkedni, nyitott lenni korombéli srácok felé vagy kicsit idősebbek felé, de valahogy nem megy. Vonzódni se tudok hozzájuk, és senki nem is éri el az ő "szintjét" a szememben, senki nem érdekel úgy és annyira, ahogy és amennyire ő. (Eleve az idősebb korosztályhoz tudok csak igazán vonzódni és érdeklődni irántuk, ami szintén zavar.)

Tudom, hogy egyébként ilyen esetekben közrejátszik a hierarchiai viszony is, illetve az is még egy plusz, hogy úgymond "elérhetetlen", de úgy érzem, hogy ettől függetlenül is nagyon érdekelne, és iszonyatosan vonzana ugyanúgy. Túltenném magam ezen valahogy, és nem kattognék rajta, ha nem lenne olyan szinten komoly hatással rám, hogy mások abszolút nem is tudnak érdekelni (bármennyire is próbálkozom), és hogy mások kicsit sem tudnak így beindítani.

Mi tévő legyek? Mit gondoltok, mit tanácsolnátok?

Légy szíves, csak rendes, ideillő és ne becsmérlő/lenéző válaszokat írjatok, a "trollkodást" és beszólásokat mellőzzétek! Előre is köszönöm a válaszokat, és köszi, ha végigolvastátok!