Miért ilyen nehéz megtalálni a hozzám illő nőt? (kisregény)

(Mielőtt törölnétek a kérdést, nem ismerkedési céllal írtam le, netes ismerkedésből nem sok jó tapasztalatom származott. Köszi.)

Mondhatnátok, hogy 24 éves férfiként mit panaszkodom itt a GYIK-en, előttem az élet, menjek ismerkedni. Nem is arról van szó, hogy feladtam volna, csak valamiért belefáradtam egy időre az egész ismerkedésbe. Abba, hogy megismerkedem egy nagyon helyes lánnyal, passzolunk meg minden, aztán néhány hónap után teljesen közömbös leszek számára, mintha csak barátok lettünk volna. Pedig én mindig odafigyelek rá, rendes, ápolt vagyok, talán túl kedves, ha létezik egyáltalán ilyen emberi jellemzés. A lényeg az, hogy komoly kapcsolatom még nem volt, csak ilyen csókolózós, haveri, barátinak kinéző kapcsolat, amiről én mindig azt gondoltam, hogy több is lehetne belőle idővel.

Nem szeretek diszkóba, bulikba járni, jobban kedvelem az ismerősökkel a sütögetős kerti partit, egy jó hideg üdítő, vagy sör melletti beszélgetéseket akár mélyebb témákról is. Nem vagyok divatmajom, és médiafüggő, ami szerintem a mai világban nagyon jellemző. Csak azt nem értem, hogy miért nem találok egy olyan valakit, akivel kölcsönösen bejövünk egymásnak. Voltak olyan nők az eddigi életemben, akik szimpatikusnak tartottak, csak hát a részemről nem volt meg az a bizonyos "kémia", az a plusz vonzódás. Ismerőseim folyton mondják, hogy járjak el több helyre, egyetemi programokra. Bár nem mindegyikre, de ami engem érdekel arra mindig elmegyek, interjúkra, előadásokra, nyílt napokra, stand-upokra, de egyedül koncertekre pl. nem nagyon. Bulikba, diszkókba pedig egyáltalán nem, nem az én világom, nagyon nem. Sőt a zenei világom se nagyon helyezhető a jelen időbe, hanem inkább a 70-es, 80-as évekbe, színházba, moziba szívesebben járok. A kinézetemmel sincs bajom, egy kis önbizalomhiány az van bennem, az már igaz.

Nem szeretnék demagóg stílusba átcsapni, de én úgy látom, hogy nagyon sokan nemtől függetlenül, nagyjából ugyanazt szeretik, elveszik az egyéniség szerepe a mai társadalomban. Nagyrészt azt szeretik az emberek, amit a média nyom a társadalomra, nincs egyéniségük, saját érdeklődési körük. Nem általánosítok, mert az nem lenne igazságos és reális sem, csak nagyon ezt veszem észre. Alapvetően szűk baráti társaságom van, de velük sem járok össze gyakran. Ismerősök vannak, a régi barátok általános, középsuliból már elkoptak, más irányba sodorta őket az élet, a tartós barátság eléggé ritka manapság, inkább haverok vannak. Egyetemi csoporttársakkal is össze voltam nőve egy jó pár évig, de már én éreztem azt, hogy nem tartozom közéjük, nagyon gyerekes a viselkedésük és csak a virtuális világ érdekli őket nagyrészt. Ebből elegem is lett. Nem az, hogy nem találkozom velük, csak kevesebbet. Nem is jegyezték meg, hogy mi van velem, nem érdeklődtek, szóval ezt úgy veszem, hogy nem éppen bántja őket a dolog.

Új ismeretségeket, köröket megismerni, pedig nem tudom, hogy kellene, beszélgetek emberekkel nem is az a gond, de hosszútávú erős haveri/baráti kapcsolatot kialakítani nehéz inkább. Talán ott találkozhatnák olyan lányokkal, akik hozzám illenek értékrend szempontjából. Egyetemen olyan szakra járok, ahol pont kevés a lány, igaz van néhány, akik bejönnek, de a viselkedésük nem, amúgy is van már barátjuk. Könyvtárba is sűrűbben járok tanulni, olvasgatni, nem feltétlenül ezzel a céllal, de hátha megismerkedem egy baráti közösséggel, aki elfogad olyannak amilyen vagyok.