22 év alatt egyszer sem voltam fültanúja hogy egy fiú odament volna egy lányhoz és pl. elkérte volna a telószámát. Miért?

Ennyire direktben keveseknek megy.

Kell némi kamu körítés hozzá, különben támadásnak veszi és menekül.

Az, hogy te mit tapasztaltál 22 év alatt, egyáltalán nem reprezentatív. Én pl. sose láttam még élőben pandát, de attól még léteznek pandák.

Egyébként valóban azért nem olyan gyakori, hogy leszólítanak valakit ismerkedni, de ha meg is történik, általában nincsenek még plusz fültanúi a dolognak, hiszen egy csomóan eleve félnek a visszautasítástól - a mások előtti megszégyenüléstől meg főleg. Szóval szerintem tök érthető, hogy nem a te füled hallatára történik ilyesmi.

Úgy, hogy csak odamész és elkéred, nem fog menni. De ha kicsit megismeritek egymást, váltotok pár szót, akkor simán megy a telefonszám csere.

Pl nekem egyszer így ment. Bolt előtt leesett a lány bicajának a lánca és segítettem feltenni neki. Közbe ment a spontán beszélgetés és amikor megkérdezte, hogy mivel tartozik, mondtam, hogy semmivel, de a telefonszámát megadhatná, ha máskor is történne ilyen, szóljon nyugodtan :D Persze megadta és el is hívtam randira. Pár randiig jutottunk csak, de ez már más kérdés :)

Mert a nők 99%-ban elutasítják azt, ha egy férfi tökös és oda mer lépni hozzájuk.

Én egy jó párszor próbálkoztam már az utcán, bulin, koncerten, stb. és eddig minden egyes alkalommal csak azt kaptam, hogy most nem; már van programom, vagy csak szimplán elküldtek melegebb éghajlatra. Gyakorlatilag egyetlen alkalommal se adtak volna esélyt arra, hogy megismerjük egymást, szóval az, hogy a nők nem a külsőre mennek, hanem a belsőre az egy oltári nagy baromság. Ha a mai világban nincs kigyúrva az ember, nincs bmw/merci, egy valag pénz, akkor a kutyába se nézik az embert.

Egy diplomás, ápolt külsejű, protokollt és etikettet ismerő, nem szakadt ruhákat viselő (még ha az is a divat), egzisztenciával és stabil munkahellyel rendelkező fiatal férfi vagyok. Nem állítom, hogy a legszebb arcom van, de nem tartom magam rondának. Nem vagyok izmos azt is bevallom, de egy deka fölösleg sincs rajtam, ez részben a genetikának és étkezési szokásaimnak tudható be. Ennek ellenére soha egyetlen pozitív élményem nem volt ismerkedés terén.

A példa kedvéért:

A mai napon egy hölgynél próbálkoztam BP-en, már látásból ismerjük egymást, mivel hónapok óta találkozni szoktunk egy boltban. Szemezgettünk, köszönni is szoktunk egymásnak. Tudom, hogy jelenleg ő is szingli, tehát semmi jel nem utalt rá, hogy valami gond lenne.

Na ma rászántam magam és direkt megvártam a bolt előtt....(itt megjegyezném, hogy már az is nagyon szar érzés egy férfinak, ha nincs egyedül a hölgy, pechemre pont most alakult úgy,hogy egy kolléganőjével volt)...oda léptem hozzájuk, normálisan köszöntem mindkettőjüknek, majd a kiválasztott hölgyhöz fordultam és udvariasan megkérdeztem, hogy lenne-e kedve meginni egy italt velem? Válasz: Már van programom délutánra. Akkor esetleg egy másik időpont megfelelő lenne-e számodra? Nem érek rá.... és sietősre vette a tempót. A telefonszámát már meg se kérdeztem, mivel úgy se adta volna meg.

Szóval ennyit erről. Lehet, hogy stílust kellene váltanom és egy bunkónak kellene lennem.

Interneten meg nem fogok ismerkedni, mivel számomra nagyon személytelen az egész.

Ez azt jelenti, Kérdező, hogy a fiúk nagytöbbsége egy idő után megunja az állandó elutasítást, hogy mindig kőfalakba ütközik, bárhol is próbáljon ismerkedni, míg mondjuk a jóképű, pénzes helyimenőcsávóhoz meg magától megy oda a lány, és adja meg a számát neki, úgy, hogy ő nem is kérte.

Ettől jogosan fordul fel a gyomrunk, ettől az undorító gusztustalan kettős mércézéstől.

És amúgyis!!! Egyenjogúság van, nem fog összeomlani a világ, ha a lány megy oda a pasashoz ismerkedni. Ha ennyire akarták az egyenjogúságot, simán kezdeményezhetnek ők is, rohadtul nem a férfi dolga. Elvégre a PÁRkapcsolat az KÉT emberről szól, bár lehet én vagyok a hülye, hogy így gondolom.

Lehet lepontozni egész nyugodtan, örömmel viszonzom.

Talán mert az nem működik, hogy odamegyek direktbe' és elkérem a telefonszámot. Képzeld már magad a csaj helyébe! Odalép hozzád egy ismeretlen arc, és elkéri a telefonszámod. Miért adnád meg? Főleg, ha napi átlag kettő-hárman bepróbálkoznak. Hiszen azt se tudod, kicsoda!

Simán meg lehet szerezni egy lány telefonszámát, ha nem vagy reménytelenül unalmas vagy feltűnően ronda. Én legutóbb egy távolsági buszjáraton ismerkedtem meg (és szerveztem le egy randit) egy csajjal - igaz, előtte kb. egy órát beszélgettünk. (A megismerkedés apropója az volt, hogy ugyanannak a szerzőnek a könyvét olvastuk mindketten.) Szóval ha látja a nő, hogy kiféle-miféle vagy, ha be tudja lőni, hogy érdekled-e őt, akkor egy kis ügyességgel csont nélkül megszerezheted a számát.

Igen, úgy valóban könnyű, hogy ha tud az ember beszélgetni, de amikor a nők arra sem hajlandóak.

Bezzeg ha BMW-vel jössz, akkor még megszólalnia sem kell az embernek...

Buszon már velem is fordult elő, hogy beszélgettünk, aztán facebookon rám keresett, látta, hogy nem vagyok atom gazdag, akkoriban még autóm se volt és nem a kondi teremben töltöm a napom 40%-át, ezért nagy ívben szart rám, annak ellenére hogy több mint 1 órát beszélgettünk felhőtlenül. Ez után mondja az ember, hogy a belső számít és nem a külső....