Hol lehet hasonló lányokkal/fiúkkal ismerkedni?

Fiú vagyok, a kérdésben azt írtam, hogy "lányokkal/fiúkkal", mert mind a kettő nemből lehetnek hozzám hasonlóak, sőt..

Pár hónapja múltam 18 éves, de nem mondhatom magamat átlagosnak.

Nagyjából 11-12 éves koromtól folyamatosan vannak problémáim.

Voltam depressziós(legalábbis nagyon annak tűnt) nem egyszer. Szorongós típus vagyok.

Emellett kényszerbetegségben szenvedek(illetve inkább kényszergondolatoktól, amik az őrületbe kergetnek néha).

Igazából, ha valaki csak egy beszélgetésből ismerne, azt hinné, hogy átlagos vagy normális vagyok: semmi mentális betegségem nincs. Pedig, ha hazaérek megőrülök.

Állítólag kedvelhető meg szerethető vagyok, csak én teljesen elvagyok tévedve szerintem.

Szeretek sétálni, főleg télen. Egyedül is jó, de van egy hiányérzetem. Erre a "barátaim" nem vevők, ezért hazasietés lesz belőle.

Barátaim nincsenek.

Bár van 2 "barátom", de ők nem igazi barátok. Velük nem tudok őszintén beszélni a problémáimról/érzéseimről.

Számíthatok rájuk és keresik is a társaságom, de én nem vagyok bulizós/kimenős típus. Így, ha elmennek bulizni/kimennek, de én nem, megkapom, hogy élettelen vagyok.

Kimozdulni nem szeretek. Na jó, inkább utálok. Főleg nyáron.

Szeretem eltölteni az időmet olvasással vagy filmezéssel. Nem tehetek róla, hogy nem szeretem a nagy tömeget.

Kifejezetten irritál. Nem szeretem, ha sokan néznek. Ez könnyen zavarba hoz.

Sajnos sokszor voltam nagyon magányos. Ilyenkor éreztem, hogy egy hozzám hasonló lány társasága jól esett volna, de nem így lett. Akár egy barátnak is örültem volna.

A sok lelki gondomat magamnak kellett megoldanom, már amennyire ment.. konkrétan nem.

A családom ilyenek megbeszélésére képtelen. Sokszor nem is érzem azt, hogy a családom lennének. Csak négy ember vagyunk, akik együtt élnek a ház négy sarkában(majdnem szó szerint egyébként).

Sosem beszélünk egymáshoz sokat, lelki problémákról vagy amúgy bármilyen problémáról.. szinte tabu. Legalábbis én így élem meg.

Önértékelési problémáim is vannak.

Próbálok változni, de elég nehéz.

Bejelentkeztem életemben először pszichiátriára, mert már nem bírom tovább. Az öngyilkosság is megfordult a fejemben.

Szeretnék tovább tanulni és tanárként elhelyezkedni. Mostanában vettem észre, hogy elég labilis vagyok. Így kissé kiláthatatlanná vált a tanári szakma, de még változhat minden.

Labilis alatt nem azt értem, hogy agresszív, csak párszor összeomlok. Ilyenkor nem bírok beszélni, elakad a nyelvem és úgy érzem, hogy vége a világnak, nincs értelme élni.

Különben nagyon szívesen lennék tanár, mert szeretnék tanítani. Szeretek új dolgokat mondani vagy mesélni/tanítani, csak nincsen senki, hogy meghallgassa.

Jelenleg nem is akarok barátnőt egyébként és ilyen állapotban biztos, hogy nem.

Majd amikor begyógyszereztek és javulni kezd az állapotom és látom a reményt arra, hogy mégsem vége a világnak, akkor megpróbálok ismerkedni és változtatni magamon.

De ilyenkor sajnos tudom, hogy egy nagy zsákutcával nézek farkasszemet.

A hozzám hasonló lányok/fiúk kevesen vannak(szerintem) és nehéz velük ismerkedni. Nem amiatt, mert amilyenek, hanem amilyenek az emberek úgy általánosságban véve.

Személyes ismerkedés lehetetlen. Persze tudok beszélgetni lányokkal és barátkozni is próbáltam már fiúkkal(barátság, nem vagyok meleg), de élőben elég nehéz. Ilyenkor inkább a külsőség a fontos.

Nem tartom magamat rondának/szépnek, de szerintem az sokkal jobb, ha valaki interneten ismerkedik. Ott inkább az embert ismered meg. Vannak csalók is, de az ilyeneket ki lehet szűrni(úgy gondolom).

Gondolkodtam társkeresőn, de az is úgy tűnik, hogy ki van lőve. Az ottani lányokra nagyjából 3x-4x-5x több fiú jut. Így egy lányra legalább 95-100 fiú ír naponta, és ahogy a beszámolókból leszűrtem, elég nehéz lehet. Gondolom nem valami felemelő érzés 95 olyan üzenetet kapni naponta, hogy: "csá dugunk?".

Szóval a koncepció a következő a társkeresőkön:

A normális lányok letörlik magukat a sok bunkó miatt.

A normális fiúk letörlik magukat, mert már letörölték magukat a normális lányok.

A hozzám hasonló, visszahúzódó/szorongó természetű lányokkal/fiúkkal hol lehet egyáltalán ismerkedni?

Már olyan tanácsot is kaptam, hogy ilyen lánnyal ne ismerkedjek, mert hosszútávon nem egészséges.

Lehet, hogy igaz(én nem tudom), de én sem vagyok egészséges(mentálisan).

Nem akarok most senkivel ismerkedni, csupán szeretnék egy támaszpontot, hogy ha majd 1-2, esetleg 3 év múlva már valahol tartok az életben és mentálisan egészséges vagyok, számíthatok valamire.

Az elkövetkezendő évek miatt lenne jó egy ilyen támaszpont, hogy ha majd kilábalni kezdek ebből, tudjam, hogy hol kezdjem el.

Szóval.. Szerintetek hol lehet?