Mennyi idő után gondolhatom azt, hogy akivel ismerkedek az direkt ignorál?

A férfi és a nő más. Máshogy gondolkodik, máshogy fókuszál. A férfi jobban hasonlít ilyen szempontból egy operációs rendszerre pl., halad szépen sorban a feladatokkal és csak az aktuális feladatra koncentrál. A nő ellenben szerteágazóbban látja a világot és a feladatokat így képes egyszerre több dologra is figyelni. Röviden ennyi.

Amúgy mit számít ez? Nem a tulajdonod a srác, nem?

#6-os vagyok:

Te magad írod: "Engem csak az zavar, hogy így olyan mintha csak én akarnám ezt, mert nem érezteti sehogy sem, hogy számíthatok rá a továbbiakban is. Mintha nem is lenne. "

Szerinted a te életed szempontjából mit számít, hogy ő akar-e téged vagy nem? Semmit. Az életed ugyanúgy megy tovább, akár akar téged, akár nem. Te fejedben létezik csak az a kép, hogy ha nem mutatja azt amit te látni akarsz tőle, akkor olyan mint ha nem is lenne, nem számíthatsz senkire sem, stb...

Ez pedig szimpla birtoklás ami abból fakad, hogy kiskorodban édesanyád hol elérhető volt számodra, hol nem. De ő egy másik ember, önálló éntudattal, aki még csak lehet nem is tud róla, hogy téged mi zavar. De te ahelyett, hogy vele beszélnéd meg inkább ide irogatsz, plusz próbálod megmagyarázni, hogy nem a saját sérüléseid miatt vársz el egy másik, önálló embertől valami olyat amit le sem kommunikálsz vele.

Sőt, javítom még annyival, hogy mindezek mellett fantazmagóriákat építesz fel a fejedben, elkönyveled mindennek majd amikor megtelik mindez neki fogsz esni, számon kéred amire ő (jobb esetben) elhagy, te meg jössz ide újra irogatni, hogy most mégis mi a wtf van?! Az van kedvesem, hogy rossz az ahogy és amit gondolsz egy kapcsolatról mégpedig azért mert akár okkal, akár ok nélkül teszi, nem vele beszéled ezt meg...