Én még terhesen laktam az anyósoméknál és ott elkaptam egy betegséget! Mikor odakerül a sor, hogy elviheti az édesapa magával a kislányt, ezzel védekezhetek a bíróságon? Én olyan helyre nem akarom engedni gyermekemet!

Még nem viheti el,mert nincs 3 éves.De mi lesz ha azt betölti?

Tiszták amúgy a nagyszülők,csak a hűtő...Azt hagyjuk.Van orvosi papirom mindenről,Toxoplazma betegséget kaptam el,ami elég "súlyosnak" számít egy terhes anyánál!

Ezt már elmondtam a Gyámügyön is,de csak annyi volt a válasz,hogy mivel a nagyszülőknek van papírjuk,hogy sikeresen elvégezték a nevelőszülői tanfolyamot,akkor miért ne vihetnék majd el magukkal ha odakerűl a sor?

Én semmiféleképpen nem akarom elengedni,azt akarom,hogy szem előtt legyenek,mert még pár hónapos volt a kislány,mikor a nyílt utcán kirángatta a kezemből,és..... És ez még csak egy kis töredéke annak,amiket műveltek!

Még terhesen meghúrcoltak,mert lejárattak,hogy a kislány nem az unokájuk,le is tagadták szó szerint.Mikor megszületett,bepofátlankodtak a szülőotthonba,de csak azért,hogy megnézzék,kire hasonlít.Én akkor még a szüleimnél laktam,és oda soha nem jöttek el a kicsihez látogatóba,de már 2 hét után nekem el kellett hozzájuk sétálnom a kicsivel,mert ha nem mentem volna,akkor lett ám volna balhé.De a párom sem hitte el hogy Övé a kislány.Neki anyuka volt a fontosabb,és az a mái napig is.3 hónapos volt a kislány,mikor apaságit csináltatott a volt párom.Mikor kiderűlt,hogy mégis az övé a gyerek,akkor már hirtelen a gyereke lett meg unoka is lett.Én meg nem akartam ezt engedni,de a nagyszülők bejártak a Gyámhivatalba láthatás miatt.Ezt a dolog kb.1 éve zajlik,eddig el tudtam húzni,de már sajnos ott tartunk,hogy köteles vagyok nekik megmutatni a kislányt.Pedig már felkerestem az igazságügy minisztériumot is,de szó szerint:tojnak az ember fejére.

Azóta is zaklatnak a nagyszülők,meg bolondnak akarták nyílvánítatni,hogy Elvehessék Tőlem a kicsit.De ezt a bíróság mereven elutasította,hisz nem vagyok én bolond,sem egy olyan rossz anyuka,akitől el kellene venni egy gyermeket.Hát ezt még lehetne sorolnom,ez csak egy kis töredéke a dolgoknak.És a végén úgy elfajultak a dolgok,hogy a családtagjaim is belekeveredtek,már őket sem hagyják békén,ráadásul a beteg nagyszüleim is képbe kerűltek az utóbbi időben.

Annyira szerettem volna,ha akad egy olyan segítségem,akivel el tudtam volna azt érni,hogy legalább a kislány 5-6 éves koráig ne legyen kapcsolata a nagyszülőkkel,mert akkor lett volna már elég nagy,hogy akkor maga eldöntse mit akar,de sajnos nem sikerűlt.Pedig sok internetes portált felkerestem már ez ügyben,hogy hátha valahol találok egy segítő embert,aki ilyen területen dolgozik,és segítene megoldani a problémámat,de eddig még sikertelen vagyok.De azért még várok és reménykedem.

Nagyon sajnálom hogy ezeket a szenvedéseket neked is át kellett élned.

Már kezdem magam túltenni,mert úgy is a kislány maga rájön,kii szereti jobban és Ő kit szeret jobban.Igaz ez már megmutatkozik.Megmutatom,hogy igen is érek valamit,ha nekik nem is,de másnak igen.Annyiban boldog vagyok,hogy én legalább mindennap a kislánnyal kelek-fekszek,ezt pedig Ők sosem fogják megtapasztalni.