Melyik lenne a jobb megoldás: nyitott kapcsolat vagy válás?

Pár hét híján 15 éve vagyunk együtt, van egy 12 és egy 10 éves fiunk. Egy éve elment a férjem a szokásos éves baráti nyaralására Olaszországba, ami pont egybeesett egy munkatársam esküvőjével, így oda végül egyedül mentem. Hazafelé hatalmas vihar volt az autópályán, villogott a műszerfalamon a sárga felkiáltójel. Gondoltam, hogy a következő benzinkúton megállok, megnézem, hogy mi a baj. Nem jutottam odáig, defektet kaptam. Leállósávban megálltam, kitettem a vészvillogót, majd megkerestem a telefonomban a szerviz számát. Éjjel 5 órakor senki nem vette fel, így más megoldás híján magam láttam hozzá a kerékcseréhez. Magassarkúban, elegáns ruhában vettem elő a pótkereket, amikor megállt mögöttem egy autó. Egy pasi szállt ki belőle, mondta, hogy autószerelő, szívesen segít. Nagyon megörültem neki, miközben csinálta folyamatosan bókolt, érezhető volt, hogy nagyon bejövök neki. Nekem sem volt közömbös. A végén kérdeztem, hogy mivel tartozom, mire viccesen közölte, hogy nincs otthon senki a lakásában, szívesen vendégül lát. Mondtam neki, hogy ne viccelj, férjem és 2 fiam van. Végül csak telefonszámot cseréltünk, abban maradtunk, ha bármi baj van a kocsival, akkor keressem nyugodtan, azt is elmondta pontosan hol dolgozik. 3 hét múlva ő hívott fel, hogy mi újság velem, azóta sem tud kiverni a fejéből, fussunk össze valahol. Igazság szerint én is sokat gondoltam rá ezalatt, de tudtam, hogy nem szabad, családom van. Találkoztunk egy étteremben, ettünk, beszélgettünk, megint bepróbálkozott azzal,hogy felvinne magához, amit ismét elutasítottam. Újabb találkozó után viszont már én sem bírtam magammal, ahogy egyre többet és mélyebb témákról beszélgettünk. Felmentem hozzá (nyár volt, gyerekek nagyiéknál,férjem épp éjszakás volt), utána minden megváltozott bennem. Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes kamasz, minden percben az járt a fejemben,hogy mikor találkozunk újra, hogy tudok itthonról elmenni, hogy senkinek ne tűnjön fel. De féltem is, hogy mi lesz a gyerekekkel, mégsem lenne jó nekik az apjuk nélkül felnőni. A viszonyunk azóta is tart, ennyi idő után elhatároztam, hogy válni akarok, de legalábbis tudatni vele, hogy van más az életemben. A férjem nem tud még semmiről, egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele neki ennek felvázolásába,valamint a gyerekeknek hogyan adagoljam be, hogy a legkevésbé sérüljenek. A férjemről nagyon keveset írtam, összességében jó viszonyban vagyunk, amit a válás után is szeretnék megőrizni, és valóban békében, minden kérdésben megegyezve elválni. A gyerekeket közösen nevelni heti váltásban, közel maradni egymáshoz, minden fontos őket érintő döntésben egyeztetni vele. Ha azonban nem szeretne válni, nekem az sem gond, ha belemegy abba, hogy a tudtával van egy másik férfival kapcsolatom. Természetesen neki is nyugodtan lehetne mellettem másik párja, bár nem tudom, hogy ebből a gyerekek mennyit észlelnének, elhinnék-e, hogy anya,apa baráti köre bővült, vagy csak még jobban összezavarnánk őket.