Túl sokat várok el a 15 hónaposomtól? Vagy jogos a "megőrülök, hogy mindig ez megy" érzés?

Lehet, hogy valamiért rosszat álmodik.

De az esti éneklést a helyedben csökkenteném, az "éneklős sétálás" böven elég, utána a símogatás még rendben van, de lehetöleg legyen csönd, legfeljebb néha egész halkan suttogj neki, ha kell, hogy elalvás van. Viszont azt is mondd meg neki, hogy ha elaludt, te kimégy a szobából, de ott vagy a másikban, nem kell félnie.

Ha felébred és sír, akkor ülj esetleg mellé, tedd a kezed a hátára, de ekkor már ne legyen ennél több "program", legfeljebb a halk figyelmeztetés.

Nem egészen ezt kérdezted, de a "éneklős sétálás" nem sokáig fog menni, mert idövel túl nehéz lesz ehhez, ezt is lassan át kellene állítani arra, hogy a kicsi az ágyban fekszik, te meg egyetlen éneket énekelsz, utána vége, mert nem fogod bírni.

Elsőre reagálva: az nem jó, ha meg se hallod, hogy sír, akkor úgy érzi, hogy cserben hagyod, és nyugtalan lesz. Éreznie kell, hogy szereted, de te diktálsz.

2.

Kedves Kérdező!

Nekem nagyon hasonló volt a helyzet, egy évig másfél óránként (vagy épp 40 percenként) mentem minden éjjel altatni... Napközben volt, hogy egyáltalán nem aludt, később, hogy csak az ölemben aludt, ha letettem, ordított. Szóval katasztrófa volt. 1 évesen (néhány hete) csoda történt. Napi kétszer alszik önállóan az ágyában egy-másfél órákat, s végigalussza az éjszakát. Ez az előzmény miatt érdekes.

Jelenleg pont ott tartunk, ahol ti, ezért írok.:) Én is kicsit ringatom, nem igényli, néha én igénylem, hogy megszeretgessem így, majd még ébren leteszem a kiságyába hasra, szépen lefekszik, betakarom, s még kicsit ringatom a hátánál. Ha nem totál álmos, s nem várom ki, míg elalszik, ugyanez van, mint nálatok, felnéz, keres, bömböl. Férjem szoktatta le nagyjából sikeresen erről, egy gesztusértékű fenekessel. Nem fáj neki, de érti, hogy ez nem jó viselkedés. Azóta szinte problémamentes az altatás.

Szerintem igen, lehet, hogy túl sokat vársz el tőle. Az oké, hogy ennyi idősen már képes valamennyire alkalmazkodni az általad kitalált altatási rendszerhez, de az, hogy alvás után felriad és téged keres, annak a jele, hogy nem biztos, hogy JÓ IS neki a te elképzelésed.

A szepaszorongás és a mozgás-, beszédfejlődés is nagy valószínűséggel benne van, de benne lehet egy sor más dolog is.. a lényeg viszont az, hogy rád van szüksége ahhoz, hogy nyugodtan tudjon (el)aludni.

Próbáltál már másfajta módszert is, mondjuk olyat, ahol nem hagyod őt magára, amíg mélyen el nem alszik?

Nekem 5 hónapos koráig csak ölben tudott elaludni a lányom, és nem 10 percet, hanem sokszor 1,5-2 órát kellett ringatni és közben énekelgetni, kiborító volt.

Aztán szép lassan átszoktattam az ágyába, volt 1-2 nagyon kemény hetünk, de azóta minden rendben, már megtanulta, hogy ha a kiságyba teszem, akkor alvás van. Szerintem érdemes minél előbb erre tanítani a babákat.

Én is hagytam sírni, de 1-2 percnél semmiképp sem tovább, olyankor mindig bementem hozzá, megsimogattam, megpuszilgattam, elmondtam, hogy most aludni kell, mert elfáradt a baba, ha alszik, utána vidáman és energikusan kel majd fel, és újra lehet játszani. Nyilván semmit nem értett a dologból (szerintem még most sem igazán , 10 hós), de megnyugtatta a hangom, érezte, hogy minden okés. Nem mondom, sokszor 4-5 alkalom kellett, hogy bemenjek hozzá, és elmondjam a kis monológomat, de kivétel nélkül mindig elaludt ezzel a módszerrel.

Mostanában már az a gyakoribb, hogy beteszem a kiságyba és már alszik is.

Nyilván ehhez kell egy alaphabitus is, biztos van olyan baba, akivel ezt egyszerűen nem lehet megcsinálni, de szerintem egy próbát megér.