Hogy tudnám leállítani magam? Mindent elrontok!

Neked egy önismereti tréninget ajánlanék, az nekem is megoldotta, igaz, 17 évesen... de szerintem idősebb korban is hatásos, neki pedig csak te segíthetsz ebben :)

Ha pedig ilyen természetű, azt el kell fogadni, maximum később meg lehet próbálkozni valamilyen személyiségfejlesztő foglalkozással. Nem lesz elkésve semmivel.

Szerintem azon túl hogy mindent lehetőséget megadsz neki hogy másokkal találkozzon (játszótér, játszóház esetleg más babás mamik társasága család stb.) és érezteted vele hogy hozzád mindig "visszafuthat" nem nagyon tudsz mást tenni.

Lehet egyébként hogy pont azért ilyen félénk mert érzi rajtad hogy te is ilyen vagy, vagy hogy nagyon erőlteted hogy másmilyen legyen.

Szerintem muszáj elfogadnod őt teljes szíveddel így, amilyen.

Nekem van egy barátnőm, mondjuk ő pont hogy talpraesett, határozott nő, mégis mindkét kislánya eszméletlen félős, anyás stb. és rossz nézni ahogy erőlteti őket olyan szituációkba aminél látszik hogy félnek a gyerekei, folyamatosan programokkal bombázza őket, idegen arcokkal stb.

Nekem mondjuk mindkét gyerekem tök nyitott, barátkozós (pedig én nem igazán vagyok olyan és sose nógattam őket hogy menjenek) de ennek is van hátránya hogy feltétlenül bíznak minden emberben és nekik meg azt kell megtanítanom hogy nem megyünk oda meg el mindenkivel akit nem is ismerünk stb.stb.

Az én lányom is hasonló, itthon nagyon vagány, szaladgálás, ugrálás a mindene. Gyerekektől fél, van egy vele egy napon született unokatesója, sajna már párszor pórul járt, puszta szeretetből hanyatt döntötte, leharapta a fülét, stb..:-), így fél tőle. Én nem erőltetem, de igyekszem gyerektársaságba vinni, ott nem noszogatom, hagyom, hogy magától feloldódjon. Magunkhoz is hívunk gyereket, ilyenkor mondom mutasd meg hogyan kell az ágyon ugrálni és akkor már szalad is. Akkor van baj ha a másik gyerek meg akarja mutatni mennyire csípi és megöleli. akkor jön a sírás, nehezen jön helyre.

Szerintem az a jó megoldás, hogy sokat vagytok gyerekek között, hívjatok társaságot, de ne noszogasd, hagyd, hogy maga fedezze fel a társaságot. Ha meg nem akar barátkozni akkor csak figyeljen. Hátha egyszer megjö a bátorsága (de nem azzal fog, hogy te szorongsz és noszogatod szegényt sajnos)

Na az ilyen neveletlen gyerekeket le kell állítani, annak is meg kell mondani, hogy nemm szabad a másikat bántani, én az anyjának is szólnék. Sajnos vannak ilyen félrenevelt gyerekek.:-(

az én lányom sem tesz semmit ha elvették a játékát, bár mi játszótérre ritkán járunk mert nálunk nincs. Abban nem vagyok biztos, hogy meg kéne magát meg a játékait védenie ilyen korban, bár nyilván vannak ilyen beállítottságú gyerekek is. Még mindig azt mondom, hogy magatokhoz kéne hívni jól nevelt, szelíd tipusú gyerekeket hátha az segít.

Ja, az én lányom is előreengedi a többieket a csúszdán.:-)

Azért annyira ne aggódj miatta, még nagyon megváltozhat a mostani viselkedése! Az én kislányom 2 évesen előre odadobta a játszótéren a homokozólapátot a nagyobb gyerekeknek, csak nehogy konfliktusba keveredjen..:))

Most 6 éves, az édes, mimóza, félénk kislányból egy igazi vagány, szókimondó, bátor nagylány lett!!! Az ovi is sokat változtat természetesen, de szerintem csak megerősödött a "páncélja", már reálisan fel tudja mérni, hogy melyik gyerek a "veszélyes", akit jobb elkerülni, és melyek azok, akiktől egyáltalán nem kell félni. Most ő az, aki kiáll a gyengébbekért, tudja, hogy a szó a fegyvere, na meg persze a szépsége, mert ennyi idősen már ezt is tudják használni..:)

Ne aggódj miatta, most sok-sok tapasztalatot gyűjt, amit majd később fog hasznosítani. Én ebben az időszakban direkt barátkoztam a gyerekekkel a játszin, próbáltam velük a lányom előtt beszélgetést kezdeményezni, összenevettünk, ha valamelyik valami vicceset mondott, szóval igyekeztem társaságivá tenni. És bíztattam mosolyogva, mintha ez a világ legkönnyebb dolga lenne, csak úgy lazán...:))