Szeretnék tanácsokat kérni. Ti hogyan éreztetek az első babavárással kapcsolatban?

Mit ertesz azalatt, hogy elengedni a rosszat? Milyen rosszat?

En erre azt szoktam mondani, hogy majd fizetem a pszichologusat (mellesleg enis elmentem terapiara, volt par rossz mintam, ezeken lehet sokat javitani). Nincs tokeletes ember. A szandek, hogy jo szulo akarok lenni nekem eleg volt a gyerekvallalashoz.

Bennem nem volt semmilyen félsz az első előtt, igazából ami gyermekkori traumám volt, az ellen mindent megtettem. Apa nélkül nőttem fel, a férjem extra megbízható, azt gondolom, nem hagyna el minket sosem. Aztán ha mégis, akkor így jártam. 🤷🏼‍♀️ A kicsik előtt jobban izgultam, mert mindig furcsa volt belegondolni, milyen lesz n+1 gyerekkel. 😊

Az már egy nagyon jó lépés hogy felismered a rossz mintákat, sokan eddig sem jutnak el. Ezeken valóban lehet dolgozni, ha csak ezek állnának a gyermekvallalás útjába, akkor el kell engedni, ahogy te fogalmaztál. Próbálj úgy tekinteni ezekre, hogy nélkülük te sem az lennél, aki ma vagy, ne valami rosszként, amit el kell felejteni, hiszen ezek is meghataroznak téged, és azt hogy milyen szellemben neveled majd a gyermekedet, lehet hogy pont ezek tesznek majd még jobb szülővé.

Veled ellentétben én tényleg nem akarok, szóval kb. rosszul lennék, ha a párom előállna az ötlettel, hogy mi lenne, ha inkább mégis... Az egyik legnagyobb genyóság egy ilyen témában máshogy állni hozzá, mint a párod szerint hozzáállsz. Mondjuk pont jól egymásra találtatok:)