Hogy kezelitek a dackorszakos gyerek szandekos szofogadatlansagat?

Munkatársam fordított pszichológiával él. Ha valamit akar az ellenkezőjét kéri. "Ne egyél brokkolit, az nem a tied!" "Ne moss fogat, mert még rendet kell raknod". Kicsit furi de nekik ez most müködik.

Elmondom kb.50szer szépen, majd még nagyjából 10szer erőteljesebben. Úgy a hatvanadik környékén előjön belőlem az állat és ordítok, mint a dervis. 🤷‍♀️

Lehet, hogy szar anya vagyok, de én csak max 2x kérem szépen, harmadiknak vagy ordítok vagy fenyegetek (pl ha nem pakolsz el, hozom a zsákot és elteszem az összes játékot). Ha aznap túl sok ilyen van, akkor büntetek. Engem nagyon kimierít ez lelkileg, főleg, hogy van mellette egy újszülött is... a nagy szintén 2.5 éves

#3 Dehogy vagy szar anya. Hidd el, szívunk rendesen a birkatürelmem miatt. Sajnos megszokták a gyerekek, hogy anya sokáig a levegőbe beszél, nem kell vele foglalkozni, rengeteg idő van a robbanásig. Csak azt se akarom, hogy a szomszédok azt hallják, hogy folyton ordítok a gyerekekkel. Pletykás vénasszonyok, még a végén rámhívják a gyámügyet. 🙈 #2 voltam.

Nem tudnátok belinkelni?

[link]

Én is kétszer vagy háromszor kérem szépen a dolgok, utána már erélyesen. Aztán ha csak azért is, vagy csak azért sem, akkor ő szívja meg. Ha nem segít mondjuk pakolni, vagy eltakarítani, akkor megfogom a kis kezét és addig ott kell állni mellettem, amíg én fél kézzel, szépen lassan össze nem szedem. Akkor is, ha tekeredik a hisztitől. Már tudja, hogy ez lesz, szóval segít. Ha meg valamit nem szabad, mert veszélyes pl, akkor nem finomkodok. De az egyébként "csak" nem szabad dolgok is olyanok, hogy ha nem hallja meg, akkor fizikálisan akadályozom meg, mert nem szabad. Ha dühös lesz, hát legyen. Akkor sem szabad. Boltban, ha cirkuszolna, akkor engem nem érdekel, de előveszem, hogy, "jujj, hát ezt itt nem szabad, mit fognak gondolni, hogy viselkedsz, néz a néni kinevet a másik kisgyerek, szégyelld magad, jajaj, úristen, nem otthon vagy". Mert nálam zéró toleranciás a nyilvános jelenet rendezés. Nem mindig ússzuk meg. Persze, nem keményen, de határozottan szólok rá. Ha temperamentumosabb lenne, vagy nem szégyellné el magát, szeppenne meg akkor ezt megszívnám, ebben szerencsém van. Sokat közlekedünk gyalog, hogy tanulja meg azt is ügyesen. Látom, hogy sok kisgyerekre mennyi minden rá van hagyva, nem szól rá senki, csak nyűg anyának, nő mint a gyom csak, vagy szinte fél anya, hogy most mi lesz a kis lelkével ha határ van neki szabva, vagy nem tudom. Aztán sajnos látom, hogy hogyan viselkednek néhányan. Persze, egy izgágább, de neurotipikus gyerekkel még oké. A többemberes, vagy adhd, hiperaktív, egyéb problémával küzdőknek van elég baja, de azért ott lehet látni, hogy anya felfeszülhet a szivárványra is, akkor is műsor lesz. Velük együttérzek. De úgyis megkapom mindjárt, hogy "fö, megszólalt a megmondó".

Az én lányom most lett 3 éves. Detto ugyanaz mint a kérdezőé. Én is olvastam az “én is” cikket de nálunk az a válasz rá hogy oké anya akkor gyere, és folytatja a hülyeséget. Szóval nála egyáltalán nem vált be…