20 hónap korkülönbség? Akiknek így érkeztek a gyerekek, mesélnétek milyenek voltak a hétköznapok, hogy voltak az altatások? Mikor lett könnyebb velük? Második szülés milyen volt? (Nekem első indítással, természetes úton, de nem túl jó élmény.)

Májusban született 19 hónap korkülönbséggel a második babám, kis korkülönbséget szerettünk volna.

Szülés: első nekem is indított volt, 3 óra alatt lezajlott rendben. Második magától indult, nekem ez hosszabb-nehezebb volt, de nem volt rossz élmény. Regenerálódás másodszor szuper gyors volt, egy héttel szülés után már semmi se fájt.

Első időszakban sokat segített a hordozókendő. Szoptatások alatt mesét olvastunk, rajzoltunk, kirakóztunk a naggyal, így nem élte meg rosszul egyáltalán a tesó érkezését, sokszor simogatta a pici fejét, bújt hozzá (ez ma is így van, csak ma már a kicsi is megy a nagyhoz :)).

Három hetes kortól négy hónapos korig nagyon sokat fájt a pici hasa, az nem volt könnyű, de valahogy mégis gyorsabban eltelt, mint amikor anno az első babám volt hasfájós.

Amióta eljátszik a játszószőnyegen, százszor jobb minden. 4 hós kortól gurulva közlekedett, most már kúszik, mindent megszerez, ami tetszik nagyon a tesójának is, mert egyre több az interakció. Lekopogom, féltékenység egyelőre nincs, csak a matchboxokra nem vethet szemet a kicsi (persze az nem is neki való). Viszont egy pillanatra nem lehet őket szem elől téveszteni, a nagy szaladgál, mindig vigyázni kell, nehogy akaratlanul is ráessen a kicsire vagy odaadjon valamit, amit nem kéne.

Altatások: ebben mázlim van, mert a nagy mormota-típus, éjjel és nappal is jól aludt mindig, kis ölelgetés és letesszük. A kicsi ébredős, de jó ideje egyedül alszik el a kiságyban, így nem vészes. Újszülöttként még elfogadta a cumit meg fehér zajt kapcsoltunk neki és pólya-szerűen takaróba csomagoltuk. Most már csak az elsötétített szobába felviszem és megkapja a "szundikendőjét", mire leérek a lépcsőn bekapcsolni a bébiőrt, már alszik.

Amióta a kicsinél kialakult a fix 3 alvás nappal, a nagyot mindig a második alvása idején teszem le, ilyenkor én is tudok haladni/pihenni kb másfél órát.

A kicsi kb 2 hónapja már kendőt/csatost nem viseli el, így a séták macerásabbak. Most ő babakocsiban van és a nagy "segít" tolni, ez bevált, mert mindkettejükre tudok figyelni, nem tud a nagy elszaladni.

Ami sokat segít az elejétől, hogy kerestem olyan dolgokat, amikkel a nagy elücsörög az asztalnál szívesen 10-15 perceket, ha épp a kicsit fel kell vinnem az emeletre elaludni vagy átpelenkázni stb. Nálunk ez a filcekkel firkálás, nyomdázás, vizes kifestő és a matricázás, ezekkel egyedül is ügyesen elvan.

A napirend szent, ez kell az én lelki békémnek is :D Este a kicsit én fürdetem, viszem aludni, a nagyot pedig a férjem fürdeti, vacsiztatja, viszi aludni. Így 20.00-ig bezárólag ágyban vannak, mi meg tudunk egymással foglalkozni (vagy takarítani ha valami sürgőset nappal nem sikerült letudni).

Ami nekem nehéz, ha mindketten sírnak egyszerre... mondjuk a pici elborult kúszás közben, a nagy meg azért sír, mert nem találja a kedvenc autóját. Ilyenkor nagy levegő és igyekszem sorban megnyugtatni őket. Első prioritás, ha valakinek fáj valami, utána jönnek az egyéb nyűglődések. Azért ilyen ritkán van szerencsére :)

A férjem rengeteget foglalkozik velük munka után/hétvégén, enélkül nem menne.