Akinek autista lett a gyereke mesélne,hogy milyen volt babaként?

1.5 éves koráig semmi nem látszott rajta. Mozgásfejlődése normális volt, mosolygott, gagyogott. 2 évig szoptattam, evett is rendesen.

Utána lett gyanús, igazság szerint olyan 2.5 éves korától.

Mutogattuk a képeket a szótanulós könyvben, meg a falon a képeket.. És mindig ugyanabban a sorrendben kellett mondani, elkezdődött az önbántalmazás, stb stb.

3 éves koráig csak gagyogott, 20 hónapos korától kapott beszédindítást és mozgásfejlesztést.

1 hós kortól csecsemőként?

Nyugis baba volt, csak evett és aludt. Igény szerint szoptattam, az igénye az állandó volt, sosem állt be :) Mikor nem evett, akkor aludt, kiságyban pár perceket volt csak el egyedül. Nem volt nehéz, minden sírás után megnyugodott cicin, és nagyon, nagyon sokat aludt. Elégedett voltam, csak kimerült, kiszívta belőlem az életet, és nem aludta át az estét, egy kétszer felkelt minden este. Nem lehetett elringatni, csak ha már alvásba ordította magát és kidőlt, emlékszem erre panaszkodtak is a rokonok:)

Nagyon erős kisgyerek volt, 3 naposan megfogta unokatesóm két kezén az ujjait és magától húzta fel magát, amit nem helyeseltem, de azért rácsodálkoztunk. Érdekes volt, hogy nagyrészt egyféleképpen rugdosódott, hasból kirugta két lábát, ilyenkor megemelkedett a háta, ez a kezdetektől jellemző volt rá, nagyon keveset csinálta máshogy. Védőnő látta, aztmondta túlgondolom, nem vittem sehova miatta, sosem tudom meg, volt e ezzel valami gond. Szépen a nagykönyv szerint alakult a mozgásfejlődése, de mindig a leghamarabbi időpontoknál, szinte napra pontosan.. tehát ha valamire azt írták, hogy 3 hónapos kortól normális, na ő kereken három hónaposan csinálta:) Szociális mosoly, nevetés is volt, nézte a kezeit meg minden. Amit észrevettem, hogy hangosabban sír, mint mások, és nem tudtam elkülöníteni különböző sírásokat. Mondjuk nem is nagyon hagytam, mert nem esett semmi baja soha, illetve mivel mindig rajtam lógott, sosem sírt koszos pelus miatt, pisinként cseréltem egyből. Cuki volt, gyönyörű, kicsit talán nagy volt a feje. Nézett másokra, de nem hallgatott a nevére, és általában rövidebb ideig tartott a szemkontaktusa, de volt, hogy percekig nézett rám. Már tapasztalattal a hátam mögött látom, hogy máshogy vizslatot, mint a többi gyerek. Ők céllal néznek ide oda, ha történik valami, többször visszanéznek az ember arcára. Az enyém rám nézett egy pillanatra, majd sokáig máshova, miközben beszéltem hozzá, majd megint rám egy pillanatra.. a többi baba nem ilyen. Tehát nem akkor nézett, mikor logikus lenne, hanem csak úgy.

De lehetett játszani vele, levette az arcáról a kendőt, levette az enyémről a kendőt, és imádta, a farkasos játékot, meg a lábevős játékot. Tudod mikor "hooool a babaa?" ijesztősvicces hangon, majd keresed, mintha nem lenne ott, majd ránézel és mondod, hogy "itt a baba" vagy "megvagy" a másiknál meg "megeszem a lábadat", azt imádta kihúzni a lábát, hogy ne kapjuk el:)

Nagyon kis vidám, érdeklődő gyerek volt, simán elvolt másokkal kb fél éves koráig, de csak pár percre, amíg cicire nem cuppant. Evett cumisüvegből is, cumija nem volt. Ha volt cumisüveg anyatejjel, nem kellettem, azzal aludt el, így mások is meg tudták gond nélkül nyugtatni. Nagyon próbáltam, fél éves kor körül, de nem fogadta el a tápszert, lökte ki a nyelvével, akkor döntöttem, hogyha már szoptatom, akkor iszsz lesz. Ha már mást nem eszik, egyen annyi tápláló tejet, amennyit tud.

Nem tudom, mi érdekel? Sokat szeretett sikítani, gyorsan mozgott, gyors volt a felfogása, helyzetfelismerése, keveset nézett rám, és imádta a többi babát, egyből ment és fogta volna mindet puszira. Mentünk a bevásárlókocsival, ő mozgolódott és nyúlt és sikított örömében, ha másik babát toltak a közelben. Nagyon ciki volt, mert tényleg hangosabb volt, mint a többi, minden fej felém fordult mindig, miért sikít a gyerekem, és nézték hogy próbálom egyhelyben tartani. Rengeteget égtem kicsi korában ezek miatt, azt hitték kínzom, vagy hát látták, hogy más, mint a többi. Több megjegyzést is kaptam kedvesen, hogy "nagyon barátságos" "jó nagy hangja van" "nagyon eleven", meg volt ilyen "mi baja van ennek a gyereknek" is.. az emberek nem bírják a sikítást, meg a hisztit, ha ki akart szállni és menni, én meg nem engedtem. Nem mindenki volt ilyen, csak páran persze.

Kicsit más volt na. De ha én hoztam szóba, mindenki lehurrogott, ezen az oldalon is, pedig több kérdést írtam ki, meg minden rokon is, az is, aki ő maga is mondta, hogy furcsa ez vagy az, mind összeállt, hogy nem értek hozzá, mit magyarázom bele, én vonzom be, én teszem ilyenné, vagy rosszul csinálom, azért ilyen, ha beszélek róla olyan is lesz, meg ilyenek, hogy mondhatok mást egy babára anyaként, mint hogy tökéletes, mert minden anyának így kell látnia a gyerekét, meg náluk olyan nem lehet, hogy más egy gyerek..Esküszöm az egészben az emberek voltak a legrosszabbak.

A fél éves státuszon kérdezte a védőnő, egy rokonom is ott volt, hogy hallgat e a nevére. Rokon egyből rávágta, hogy nem. ÉS hát nem is, bár nagyritkán talán. Végül azt írtuk be, hogy igen, mert a védőnő szerint nem úgy kell hallgatnia, hogy figyel és rád néz, és elég, ha néha csinálja.

A sikítás nem maradt abba, jó sokat sikított örömében, bánatában, de még a mai napig sem vagyok képes elfogadni, hogy ez biztosan autizmus e, mert ugyan nagyon megnehezíti az életünket, de az idő 95%ában kifejezetten jól nevelt, átlagos gyerek, aztán valami bekattan és jön a szélsőség..

Másfél évesen voltam ki nagyon, mikor ciki volt játszótérre menni vele, mert minden gyerek sírt, hogy öleli őket, és fut utánuk ölelés vággyal, ha ők elszaladnak és nem akarják, hogy fogja a kezüket, akkor meg ugye az enyém kiabált nagyon. Megnéztünk egy felmérést, ahol sokkal rosszabb állapotú gyerekekre mondták, hogy semmi baja, majd kinövi(gyógyped), akkor úgy gondoltam biztosan túlreagálom, a gyerek eredménye sem lett olyan rossz, nem kell tökéletesnek lennie.. Aztán telt múlt az idő, javult több dolog, beírattam bölcsibe és kb egy hetet járt, el is küldték pillanatok alatt, hívattak gyógypedet, aki szegregált intézményt javasolt. Bőgtem, majd megnéztem, bölcsiből a szegregált nagyon jó. 2en voltak 5 gyerekre, akik közül egy cukros, egy felszívódási zavaros, egy ért sérült, egy meg passzív mutista/autista. Az enyém volt a legelevenebb és az egyetlen lány, imádták, emelgették őket, nem a padról dirigáltak, mint az előző bölcsiben a nyugdíjaskorú gondozók. A gyerek egyből rendbejött, nagyon keveset evett már és az alváshoz simizték és úgy aludt.. Odáig voltam meg vissza, 1 hónapot ha járt ide, átkerült a sima csoportba egy még cukibb fiatal gondozóhoz, ott minden problémája megszűnt, kedves, barátságos, kicsit visszafogott lett, elvolt egyedül is, öltözött is, evett rendesen és az alvás is ment, csak aktív volt, néha dacolt, már lehetett játszóra vinni. A szobatisztaság is megvolt, de ragaszkodott a pelushoz(vissza tudta tartani) és hát nem beszélt, így inkább maradt még egy évet bölcsis. Következő ősz végén már beszélt folyékonyan, és szobatiszta is lett teljesen baleset nélkül tél végére. Levették a kódjait, kedves, cuki csacsogós, közvetlen, de azért nem túl közvetlen lett, sikítás meg minden eltűnt. Aztán oviban megint visszazuhant, csak most társult hozzá agresszió is, meg dühkitörések. Váltottunk, ott lazább lett, bár néha verekedett, de nem volt kitörés, csak dac, suli kicsit rossz, sokat dacolt, váltottunk szegregáltra, na ott borzalom a viselkedése, magántanuló. Egyszerűen nem bírja a sok ingert és ha nincs mellette valaki, aki nyugtatja, aki biztos pont és szeretgeti, de azért el is vár, nem működik a gyerek. Elfogadni csecsemőként is sikerült, hogy az enyém más, most is tudom, hogy az enyém más, csak a besorolásával nem értek egyet, sosem voltak meg a tipikus auti dolgok(bár a gondolkodása nem átlagos), sem a tipikus adhd dolgok(bár eleven, de nem túlzottan, figyelmi játékokban, feladatokban nagyon jó).

Most kipróbálunk pszichológust, mert talán extrém szorongás okozhatja a viselkedését, ami dacban nyilvánulhat meg, és talán félelemből vannak a többi viselkedési gondjai is, mert okos és máshogy gondolkozik(a logikája nagyon sajátságos). Most félt egy fellépéstől, el is mondta, hogy előtte azért viselkedett vállalhatatlanul, hogy ne kelljen rajta részt vennie, hátha kiállítják, és nem fog beégni. Az nem jutott el a tudatáig, hogy a viselkedése sokkal cikibb, meg a kiállítás sokkal cikibb, mintha hibázna egy aprót, ami amúgy tök lényegtelen, a lényeg hogy megpróbálja.. Na mindegy.

Auti tulajdonságok: Könnyen felkapja a vizet, furcsán gondolkozik, kb 20 fajta ételt eszik meg.

Nincs: Szociális zavara, népszerű gyerek, könnyen barátkozik, már nem túl sok. Intézményben nem kedvelik annyira, mert ott látják, hogy dühös is tud lenni, mindenhol máshol tök szeretik, engem szólítanak meg, hogy a gyerekük bírja az enyémet, fussunk össze máskor is. Minden játszik, mindenben ügyes, szerepjátékok sosem volt gond, imádja. Furcsasága, hogy magában beszél játék közben, ha egyedül játszik, az kicsit bizarr. Érti, tudja mit várnak tőle bizonyos helyzetekben

Semmi rendkövetős dolga nincs, nincs kifejezett érdeklődése, nem volt képes betartani a napirendet oviban sem, suliban sem, szegregált suliban sem, nem segít neki a képes napirend sem, nem várja mikor mi jön, sosem rendezett sorba tárgyakat(csak talán egyszer a karikákat méret szerint babaként), nincs repetitív mozgása, nem echolált, mióta tud beszélni beszélgetni is, sőt az első szava válasz volt egy kérdésre.. remek a mozgása, mindent gyorsan elsajátít, ügyesebb másoknál a ninja pályán, meg falmászásnál.. Oviban tudott olvasni magától és írni magától folyékonyan.

Csak ugye könnyen dühös, manapság sokszor dacol.. néha történik olyan, hogy kettéesik a szendvicse és olyankor embertelenül kiabál, hangosan, sírva, csapkodva én meg csak kapkodom a fejem és megzuhanok, hogy ez nem normális reakció, mégis van valami komoly gondja. De előtte ugyanez és utána ugyanez megtörténik és SEMMI reakciója nincs rá, tök normálisan megfogja és megeszi. És sok dologgal van így. Van, hogy havi egy ilyen van, van, hogy heti kettő. Na mindegy, szóval már az elején tudtam, hogy az én gyerekem más, de a mai napig nem vagyok biztos benne, pontosan mitől.. az autizmus a legesélyesebb, de személyiségzavarokra is tippelnék talán.. nem tudom.