Egyre kevesebb fiatal nő akar gyereket, mi ennek az oka?

1. nem minden nőnek ez az életcélja, nem "alap", hogy a nőnek gyereke kell, hogy legyen

2. nem tudom, milyen korosztályról írsz, de simán megváltozhat bárki álláspontja bármelyik irányba (a tiéd is)

3. akik nem láttak/látnak maguk előtt jó példát, esetleg nekik is nehéz gyermekkoruk volt, lehet, hogy bár szeretnének gyereket, nem mernek vállalni emiatt, nehogy "rossz szülőjük" legyen

4. vannak, akik a klímaválság, a háború stb. miatti bizonytalanság miatt nem akarnak (még?) gyereket vállalni

nem lehet általánosan kijelenteni, hogy mi az oka...

Talán azért, mert látják, hogy mivel jár. Nem tudom, hány éves vagy, hány évesek a lányok, akikkel erről beszéltél. De gondolom, nagyon fiatalok vagytok még, így természetes, hogy élvezni akarják az életet. A gyerek egy életre szóló felelősség, nem való mindenkinek. Előbb meg kell teremteni egy biztonságos hátteret, aztán lehet gondolkozni rajta. Egy fiatal lány ennek még nagyon az elején van.

N

Magamból kiindulva:

- Mire ott leszek karrier és egzisztencia szempontjából, bőven 30-hoz közel leszek (23 évesen fogok diplomázni, ha minden jól megy + még 3 év után szakvizsga).

-És nem szeretnék rögtön szülni, szeretném élvezni kicsit az életet. A hobbijaimnak élni, utazgatni, szórakozni anélkül, hogy lenne egy akkora felelősség rajtam, mint egy gyerek.

-Nem hiszem, hogy egy albérlet, vagy egy 2 szobás lakás megfelelő környezet lenne egy családnak. Lehet lepontozni, lehet sznobnak gondolni, de sokszor ha itt van a barátom, azt érzem, hogy ez a hálószobás + nappalis lakás kevés kettőnknek. Gyerekkel megőrülnék itt. Családi házak Budapesten, vagy a vonzáskörében 60-70 milliótól indulnak, és abban még semmi extra, vagy luxus nincs. Lehet számolgatni, hogy akkor erre mennyit kell gyűjteni, félretenni (már akár csak az önerőhöz is).

-Egy gyerek hatalmas felelősség és nem utolsó sorban kiadás. Lehet azzal jönni, hogy amíg óvodába nem megy, semmibe nem kerül... Ja, ha a létminimum szintjén élünk, akkor tuti.

Amúgy meg ott van már babakortól kezdve a torna, ilyen-olyan extrák (barátnőméknél csak a babakocsi és a hordozó volt 1 millió, szóval ne jöjjünk azzal, hogy 100 ezerből megvan minden az első évre). Utána magánbölcsőde, magánóvoda. Hétvégente lovaglás, vagy tenisz, akármi. Hétvégi programok a családdal 10-15 ezer forinttól indul, már ha csak egy sima mozit nézek, határ a csillagos ég itt is. Később ott az iskolakérdés, szeretném-e, hogy a gyerekem egy állami iskolába járjon, ahol nincs ráfordítva a kellő figyelem, az intézmény tele van frusztrált, nem megfelelő oktatókkal, akik a gyerekeken vezetik le a feszültséget, komplexusaikat? És mellette még heti 3 délután hordhatom különórára is a gyereket, hogy behozza a lemaradást, vagy felkészítsék ott a nyelvvizsgára, felvételire... Vagy nyúljak a zsebembe és járjon magániskolába nem kis összegekért?

Utána jön az egyetem, ahol semmi garancia arra, hogy bekerül állami képzésre. Ha nem, akkor ott is 300 ezer/félévvel indíthatunk, mellé jön a többi kiadás (lakás- és autóvásárlás, mindennapi kiadások, bevásárlások, néha szórakozás stb.). Szóval hatalmas összegek elmennek egyetlen gyerekre is, én pedig tudom magamról, hogy önző vagyok és ezt a pénzt inkább elköltöm magamra. Ez van.

-Veszélyesnek tartom a terhességet és a szülést is. Főleg itt, Magyarországon, ahol az alapellátásban a nő azt sem döntheti el, hogy hogyan szeretne szülni, kér-e fájdalomcsillapítást. Vagy hogy még a saját orvosa sem lehet ott vele, ha éppen a közismerten alkoholproblémákkal küzdő, hentesként ismert doktor úr lesz ott, aki természetes szülés fanatikus, hát így jártam, bírjam ki... Vagy szülhetek magánkórházban, 1,5-2 millióért.

-Nagyon nagyon sokan megbánják azt, hogy szültek. Nézz csak szét az oldalon, szerintem minden hétre jut olyan kérdés, hogy nem szeretem a gyerekemet, nem akarok már anyuka lenni, megbántam, hogy szültem stb.

-Az, hogy "megtalálom a megfelelő társat", semmit nem jelent. Magyarországon a házasságok több, mint fele válással végződik. Ilyenkor az a bevett, hogy apuka fizet 35-40 ezer forint gyerektartást jobb esetben és havi 1 hétvégét foglalkozik a gyerekkel. Minden mást oldjon meg anyuka, hiszen ő az anyja, ezt vállalta. Köszi, de köszi nem.

7-es, nem kell ezzel a szöveggel jönni.

Nem vagyok az a fajta nő, aki hasra esik egy férfitől.

Voltam már menyasszony, akkor sem jött rám rögtön a gyerek utáni vágy.

Nem szeretem a gyerekeket, nem tartom őket édesnek, cukinak. Nem vágyom az anyaságra. Ez van.

Lehet, hogy neked hülyeség az, ha valaki normális életteret és jövőt képzel el magának. És nem az az alap, hogy "bármi lesz, megoldjuk, csak szeretet legyen". Ebben én nem hiszek. A szeretet, szerelem elmúlhat egyik napról a másikra, én nem fogok ott maradni majd 1-2 gyerekkel egyedülálló, leharcolt anyukaként.