Van köztetek olyan aki kevesebbre vitte és rosszabbul él, mint a szülei?

Van. 37F

Kevesebbre vittem (konkrétan semmire),és az életem is elbasztam.

Érettségim van,az szart ér. Éppencsak sikerült.

Segédmunkás vagyok,de szét van a gerincem,meg az ízületeim.

Barátnőm sosem volt,barátaim se voltak soha,autóról/lakásról nem is álmodhatok.(+Nem tudok vezetni.)Szociális életem nincs,nem is volt.

Szakmunkához béna vagyok.A továbbtanuláshoz hülye. Jövőképem:Majd csak lesz valahogy.Terv?Nem álmodom.Nincs miről.Meg fogom ölni magam.Csak az a kérdés mikor. Az életem nem ér annyit,hogy foglalkozzak vele.

Szivesen.

Attól függ hogy nézem.

Apám például 30 éves korára megalapozta az életét. Volt 100+ m2-es háza, volt kocsija, két gyereke felesége.

Ehhez képest nekem 30 évesen se saját kocsim (csak céges), se lakásom, esélyem sincs mostanában házat venni ilyen árak mellett és az ismerkedés is katasztrófa, szerintem esélyes, hogy egyedül fogok megöregedni.

Viszont azért nem is ugyanonnan indultunk.

Apámnak megvolt a lehetősége, hogy 25-30 éig otthon éljen, a nagyszüleim támogatták, a fél rokonság építette a házát. Ehhez képest 35-40 évesen munkanélküli alkoholista lett és nekünk már nem jutott se anyagi, se érzelmi támogatás.

Így nézve viszont, ha úgy nézem, hogy egyedül, nulláról kellett indulnom, akkor ahhoz képest, hogy 26-27 évesen még depressziós pályakezdő voltam, mára viszonylag mégis sokáig jutottam egy teljesen más világban. Tudás szemppontjából mindenképp előrébb vagyok, mint a szüleim, pénzügyileg is jobban állok mint ők. Nem fizették a lakhatásom, el kellett meneküljek otthonról, hitelből álltam a tanulmányaim, nem adtak alám se lakást, se kocsit, a jogsit is saját pénzből álltam. A szüleim gyökérségének levét én iszom meg a mai napig.

Igazából úgy fogalmaznék, hogy hiába rosszabbul élek, mégis azt érzem, hogy többre vittem. Mert asok szar ellenére mégis biztonságos életet fel tudtam építeni és nekem a nagyja még hátra van (remélhetőleg).