Írnátok hogy kinél hogyan volt ez vagy ha még nincs túl rajta hogyan gondolja?

Két és fél éves volt a lányom, amikor először nagyinál aludt. Viszont előttem már egész napokra elvitték (tehát délutáni alvás már jóval korábban volt), fél éves korától már néhány órákra ott hagytam. Eleinte apával, aztán nagyszülőkkel, aztán másokkal is, barátokkal. De ez babafüggő is, szerintem lehet látni, hogy mennyire bírja. Meg helyzetfüggő is, hogy kell-e otthagyni, mert máshogy nem tudsz valamit elintézni, vagy azért, mert kis szabadidőt szeretnél.

Szerintem ez anya-baba döntése. Én vágytam rá, hogy "lepasszolható" legyen a gyerekem, sőt most már mindkettő, de van aki érzelmileg nem szeretne elválni korán, azt is meg tudom érteni.

Második babámnál én is már sokkal lazább voltam, és sajnos a szükség is úgy hozta, hogy három hétig naponta 6 órát távol kellett lennem tőlük (amikor a pici 10 hónapos volt), mert kórházba jártam kezelésre. Úgyhogy kifejezetten jól jött, hogy "edzettek".

Kisfiam 7 hónapos volt(már nem cicizett(tehát nem volt semmi akadálya)),hogy az anyukámnál aludjon.Előtte napközben már sokat volt nála(délutáni alvások,etetésekkel soha nem volt gond).Tehát úgy döntöttem megpróbáljuk.Apával elmentünk csavarogni,kikapcsolódni,és végre egy éjszaka ki tudtam magam aludni:)kicsit feltöltödtem:))telefon nálam volt hátha....de nem volt semmi:)és azóta sincs!holnap lesz 1 éves a kisfiam és imád a mamáéknál lenni!!(nem csak szórakozásból szoktam a mamára,papára hagyni,hanem mert hétvégente járok dolgozni is,gondoltam leirom mielőtt vki megkövezne:))

Na a másik,amiért elkezdtem korán a mamánál alvást, hogy van egy 10,5 éves unokahugim,és egy 3 éves unokaöcsim,és egyik sem hajlandó ott aludi SEHOL!!!!na és én ezt nem szeretném!!!!

Bocsi hogy hosszú lett:)

Olvasgasd vissza az itt megjelent írásokat! Nagyon sokan panaszkodnak,hogy nincs semmi szabadidejük a gyerektől,mét két-három évesen sem.

Ha ennyire magadhoz szoktatod,akkor hiába magyarázol neki később,akkor is ragaszkodik hozzád!

Hagyd egyedül játszani ( tudjon fejlődni a kreativitása,legyen önálló),hagyd másokra napközben,de akár egy éjszakára is. Ez a babádnak is jobb lesz,és neked is.

Ha továbbra is ragaszkodsz ahhoz,hogy csak veled legyen állandóan,nehezn fog beilleszkedni az oviban,de lehet,hogy még az iskolába is.

Olvass után ,hogy mi a helyes,mert ez nem az! Inkább önzés a részedről. Nem gyereknek,hanem a tulajdonodnak tekinted a babádat! Igaz,hogy ez ma divat az anyukáknál!

Mi lesz vele,ha véletlenül beteg leszel? Erre is kell gondolnod.

Az én kislányom 8 hós volt mikor először aludt anyuéknál! Azt 9 hós mikor még egyszer!Két lagziba voltunk hivatalosak és azért aludt ott! Semmi gond nem volt vele egyszer sem! (még éjjel sem kelt fel egyszer sem, ami ritka)Én örülök hogy akkor rájuk bíztam! Mert így bármikor megtehetem! Most 13 hós! Egy egész napot is elvan bárkivel akit ismer!Persze ha én is ott vagyok akkor csak velem akkor mindent csinálni! De hát ez nem is baj! :) Azért nagyon hiányzott mikor nem volt velem! És a kiságya üres volt mikor hazaértünk! De tudtam hogy jó kezekben van! Mikor érte mentünk olyan nagyokat sikított és annyira örült, hogy majd nem elsírtam magam

A párnáját és ágyneműjét elvittük és minden olyan dolgot amivel aludni és játszani szokott! Szóval egy éjszakára utazó táskányi cuccot vittünk, de megérte! :)

Abból indulsz ki,hogy te mindig otthon lehetsz vele,de...

Arra még nem gondoltál esetleg,hogy mondjuk jövő héten sürgősséggel megoperálnak vakbélgyulladás miatt.Mennyivel könnyebb lenne ha a kicsid elmarad bárkivel,és legalább emiatt nem kell szorongással töltened a gyógyulási időt.

Ha nem marad el senkivel csak hozzád van szokva akkor ő otthon bőgne,te meg a kórházban....

Elégszer láttam ilyen eseteket,és az én kicsim is 7 hónapos volt amikor 10 napot kórházban töltöttem....