Ki érez még így?

Bírom, mikor a várandós, kisgyermekes szülők panaszkodnak. Ok, elhiszem, hogy nehéz, de tudod milyen nehéz az, amikor NINCS?

Minek kell második ha ennyire “nem szereted” ezt a szerepkört? Más nő boldog lenne ha otthon lehetne a kicsijével.

De minek szeretnél ha csak nyűg számodra?

És miért vagy bezárva?

Nekem akkor nyílt ki a világ amikor itthon maradtam a gyerekekkel mert amikor dolgoztam nem volt időm semerre menni a munka mellett.

A gyerekeket meg bedobom a kocsiba és megyünk amerre akarunk.

Nekem most lesz a kicsi 1 éves,de közöltem a férjemmel nincs 2.gyerek amíg az első oviba nem megy, mert 2 gyerekkel nem bírok és erre már az elején rájöttem. Kár volt bevállalni a 2.-at.

De ezzel már nem lehet mit tenni. Nálunk úgy működik, hogy néha a férjem elviszi a picit pár órára én meg lazulok addig.2 évesen meg bölcsibe rakom ha érett lesz rá és melózni fogok a 2. Gyerek előtt.

#2 Bírom amikor még gyermektelenek okoskodnak babák témakörben...

Egész biztosan a kérdező sem ezekkel az érzésekkel vágott neki a gyermekvállalásnak. Könnyű a rózsaszín álomvilágban élni amíg nem jönnek az ilyenfajta nehézségek. Igen tudom, neked másfajták vannak. Mindenkinek van sokféle, de az ilyen típusú válaszok zéró hasznosságúak és napi szinten találkozom velük:

* persze nektek könnyű mert nektek van...

* persze más meg örülne ha ilyen gondja lenne...

Én személyesen is többször megkaptam hogy nem fair hogy nekem összejött, míg a másiknak nem, hetekig bűntudatom volt miatta. (Azóta mindkettőnek vannak gyerekei.) Őszintén sajnálom hogy valakinek lassabban, nehezebben vagy egyáltalán nem jön össze, de erről nem mi tehetünk.