Szülés utáni kapcsolatok?!

Heti egyszer elmegyünk külön itthonról, a férjem a barátaival, én a barátaimmal, addig a másik felügyel rá (alszik este héttől és ritkán kel, másfél éves) és heti legalább egyszer hozzánk jönnek közös barátok. Két szomszédos családdal is jóban vagyunk, ott is pici gyerekek vannak, hetente vagy kéthetente velük is találkozunk, sétára, vagy játszóterezésre vagy egyikünknél játszanak a gyerekek.

Ahogy olvasom a többieket, mi nagyon szerencsések vagyunk.

11es te már abba is szerencsés vagy hogy alszik a babád :D

Nem hogy a társaságba :D

Nálunk ez érdekesen alakul. Hatalmas a baráti társaság,valahogy a gyerekes a gyerekeseket keresi jobban, a nem gyerekesek, a nem gyerekeseket. Érthető persze, mégis fura, hogy állandóan alakulnak a viszonyok. Pl. a gyerekünk előtt másokkal voltunk jobb viszonyban, most gyakrabban nyitnak felénk a gyerekesek. Mi is feléjük, mert rájöttünk, hogy akinek nincs gyereke, annak a gyerekesek macerások, ez van. :D

Megjegyzem ma nálunk lesz a szilveszteri buli, 3 család, összesen öt 5 éven aluli gyerekkel. Nincs ebben még gyakorlatunk, így be is vagyok tojva, hogy hogy fog ez alakulni. Azt tudom, hogy a többi anyuka is ugyanannyira aggódik, hogy mi lesz ma. XD

Szóval az, hogy valami programot lehessen velünk gyerekesekkel szervezni, alkalmazkodni kell a gyerek igényeihez. Ha sz*r, nem alvós időszak van, akkor anyukáéhoz is, mert én ilyenkor képtelen vagyok bárhova is menni és jól érezni magam. A férjem vállalja át, a gyerekem ne legyen szepás éppen. Ha viszem magammal, ne ordítson végig egy kávét, ne kelljen vele többet foglalkoznom, mint a barátnőmmel... Szóval nehéz ezt összehozni, gyerekesekkel még nehezebb, mert ott már másik gyerek igényeit is figyelembe kell venni, mindenkinek megvan a maga baja, senki ne legyen éppen beteg, ne menjen vidékre látogatóba, stb. Annyi szervezés egy-egy hétvége, hogy az életkedvem elmegy az egésztől. :) Szerintem ez jobb lesz, ha a gyerekek nagyobbak lesznek és már nem kell őket annyira lefoglalni, eljátszanak együtt. Jelenleg a saját életünket is alig tudom menedzselni, nemhogy ebbe rendszeresen beleerőltessek másokat is. Ez egy ilyen időszak. Aztán ahogy nagyobbak lesznek a gyerekek, már mehet a közös nyaralás, kerti parti, stb. és mi felnőttek is tudunk minőségibb időtt együtt tölteni.

Huuuu! Udv a klubba! Sosr voltam olyan maganyos mint miota gyerekem van. Psdig mi is uszas, torna, minden. Es ha van is vki aki jofejnek tunik akk elkezdodik a versenges. Neeeem, nekem nem hisztizik a gyerek. Jezus, a tied ilyeneket csinal?

Igen, az enyem mar szibatiszta. A tied hh nem????? Es hasonlok!

Az én helyzetem kicsit a fordítottja, hátha valakinek hasznos lesz.

Én a gyerekvállalás előtt szabályosan rettegtem ettől, annyi ilyet hallottam a környezetemben, olyanoktól is, akiknek tényleg évtizedes barátságaik szakadtak meg a baba után.

Szóval mikor terhes voltam, NAGYON nyomatékosan közöltem a férjemmel, hogy közös stratégiát fogunk kitalálni, hogy mindkettőnk élete megmaradjon, amennyire lehet, mert én a kizárólagos anyaszereptől felkötném magam. Az első pár belerázódós hónap után a háztartás egy részét kiszerveztük (takarítás, ételtendelés) és igazságosan felosztottuk az időbeosztásunkat úgy, hogy mindkettőnknek legyen énidő, plusz előre tervezzük és betartjuk a kettesben tervezett programokat is. (Ha beugrik egy nagyszülő, szuper, ha nem, bébiszitter jön). A barátnőkkel sokat találkozom, 1-2 hétre előre egyeztetjük, nem mondom le és nem várom, hogy hozzám igazodjanak. A barátnős idő alatt lényegében kizárom az "anyuka énemet", mert nekem is szükségem van rá, hogy szünetet tartsak és én is a gyerekmentes témákat élvezem ilyenkor (ők többet érdeklődnek a gyerkőc felől, mint amennyit én akarnék beszélni róla más felnőttekkel :D ) Egyelőre azt mondhatom, hogy megmaradtak a kapcsolataim, nyilván részben szerencse, de részben odafigyelés.