Miért nem szeret már babakocsiban lenni?

Jajjj....

Nagyobb lányom 2,5 éves koráig babakocsis volt. Praktikus volt, pl ha mentünk kirándulni vagy boltba.

Na a kisebb...nem hittem volna el hogy létezik ilyen ha nem az én lányom csinálta volna. 1 éves koráig szó nélkül ült autósülésben, babakocsiban, etetőszékben.

Egyik napról a másikra egyikbe se tudtam beleültetni. Szó szerint egy )-be meghajlott és nem tudtam sehova bekötni.

Vettem már másik gyerekként ( ez amúgyis kellett volna a másik kocsiba) , vettem tricikli, semmiben nem maradt meg. Ez tartott vagy 2 hónapig. Sírni tudtam volna. Nem tudom mi válthatta ki. Utána újra egyik pillanatról a másikra újra bele ült

Na nálunk totál fordított a helyzet. Szintén 9 hónapos, eddig sehova nem tudtunk elmenni ordítás nélkül. Értsd úgy, hogy már amint becsatoltam a hordozóba, vagy betettem a babakocsiba sírt és abba sem hagyta, amíg ki nem vettem. Múlthéten szép idő volt, hát mondom hátha... Annnnnyira vágytam már egy jó sétára. El sem akartam hinni, hogy egy órát sétáltunk és ő csendben nézelődött végig. Itthon csekkoltam biztos az én gyerekem van-e a babakocsiban! :D

Azóta mégegyszer sétáltunk egy nagyot nyűg nélkül, úgyhogy vannak még csodák.

Adnék jó tippeket, de nekem 9 hónapom ment rá, hogy "közlekedési eszközbe" szoktassam és valószínűleg semmi közöm nem volt ahhoz, hogy talán javul a helyzet lassan (lekopogom).