Rossz anyának érzem magam mert egyre kevesebb türelmem van a fiamhoz 3és fél honapos imádom de amikor egész du. Nem alszik és nem jo semmi neki csak nyüglödik nagyon ideges tudok lenni, mit tegyek?

szia!

nálam is előfordult, utána meg lelkiismeretfurdalásom van. Én is imádom. Rájöttem, hogy fáradt vagyok, és azért nem volt türelmem. A férjem sokat dolgozik, amikor hazajön fáradt, semmiben nem tud szinte részt venni. Ez is a baj. Van még egy öt éves gyerkőcöm is. szóval sok néha. Én már azt csinálom, hogy amikor a picúr alszik, próbálok én is pihenni, ami nem mindig jön össze, de néha fél óra is sokat jelent! Vagy ha csak fél órára ugrasz át a barátnődhöz (egyedül) az is kisebb kikapcsolódást jelenthet:) a rossz anyaság nem itt kezdődik:)

egy öt hónapos és egy öt éves kisfiú anyuja

Maximálisan együttérzek veled. Én is így voltam, de nekem sincs segítségem, se nagyszülők se senki, nemrég költöztünk el. Párom rengeteget dolgozott akkor is, most is.

Én is úgy éreztem néha,hogy megőrülök. De elmúlt ez az időszak. Tudtam,hogy ez nem tarthat örökké, minden nap örültem,hogy ez a nap is eltelt.

Aztán 4-5 hónaposan már a fiam is sokkal nyugisabb lett, és visszajelzett hogy ő is szeret engem:) Kedves lett, nyitott és mosolygós. A mai napig az. És átaludta az éjjelt.

Onnantól sokkal jobb lett, ahogy nagyobb lett és kinyílt a világ a számára. Addig minden inger csak túl erős volt neki, akkor is üvöltött, ha ringattuk, akkor is ha letettük.

Ki fogod bírni te is, és nem vagy ettől rossz anya,egyetértek,hogy ha van kire bíznod, habozás nélkül tedd meg.

Én mondjuk nem tudok napközben aludni, úgyhogy nekem csak az jelentette a megoldást és a pihenést végre, mikor 5 hós korától átaludta az éjjelt.

Én is szeretnék kistesót neki, de előre "fázik a lábam" az első 2-3 hónaptól...

Irigylem azokat, akik minden percet az elejétől élvezni tudtak az újszülött mellett, de nekem ez nem ment, ezen az első 2-3 hónapon csak "túl kellett esni".

Utána minden sokkal sokkal jobb lett.

Most másfél éves, mosolygós, kedves:)