Kezdő, fiatal és gyakorlott anyukák! Hogyan oldjátok meg a kutya kérdést?

Nekünk kertes házunk van, hatalmas telekkel, így nem akkora gond a kutyasétáltatás. Régen így is minden nap vittem őt, de amióta megvan a kisfiam (most 11 hónapos), talán ha ötször elvittem magunkkal. Az a baj, hogy ha velünk van, minden kutya ugat az utcán, és a baba nem tud egy jóízűt aludni.

Férjem szokta esténként megfuttani, illetve itt a kertben sokat labdázunk vele, meg bolondozik a kisfiammal, de nem annyit megyünk vele sajnos, mint korábban.

Szóval ha lakásban laktok, biztos megsínyli a kutyus, nem lesz annyi időd sétálni vinni, az tuti.

A lányom is megőrül az állatokért, de egy kiskutya most neked nagyobb teher lenne, mint amekkora öröm neki.

Majd ha nagyobb lesz a babád, akkor érdemesebb szerintem beszerezni egy kiskutyát, mert egy kicsi kutya is nagyon sok gondoskodást igényel, ami egy baba mellett nehézkes. Ja, és a lakást is felfordítaná teljesen!

És mégegy indok amellett hogy várj még a kutyavásárlással:

A szomszéd babának vettek egy kiskutyát. Irtó érdekes volt neki, ő is totyogott már, a kiskutya meg körbe-körbe rohangált rajta, meg minden. Csak a kiskutyáknak van az a rossz szokásuk, hogy pici korukban gyakran játékból is harapnak. Bár nem is igazi harapás az, csak "odakap". A szomszéd picúrral is így jártak, a kutyus felsértette a kezét, minimális karcolás volt, de ugye kivérzett, a gyerkőc meg természetesen bepánikolt. Most 4 éves, és fél a kutyáktól... :(

Két kutyánk és két gyerekünk van. :-) A német-juhászom már jóval a lányom születése előtt is megvolt, sokat foglalkoztam vele, jártunk kutyasuliba, így elég könnyű vele az élet. A második kutyusunkat pedig örököltük.

Kertes sorházban lakunk, apró saját kertünk van, épp csak némi gyerekjáték, néhány bokor és virágágyás fér el, elöl pedig a ház előtt térköves. Van egy kennel is a térköves részen. A német-juhászom mindig is a lakásban lakott, a másik kutyus a kennelben van, de naponta többször megyünk sétálni velük.

Mivel a kisfiam ötkor már teljesen éber és hangoskodik, hogy a nővére alhasson, kimegyünk sétálni a kutyákkal. A város szélén lakunk, el szoktam engedni szabadon az ebeket.

Második séta késő délelőtt van, akkor mindkét gyerek jön velem. Délután szintén. Este pedig vagy mindannyian kimegyünk, vagy ha nekem dolgom van, akkor csak apa és a gyerekek. Szóval elég sok időt rájuk kell szánni - én nem tudnék élni kutya nélkül, de azért gondold meg, kedves kérdező, mennyi energiát érzel magadban, mert ha már megvan az a kutya, akkor bizony nem számít, milyen idő van, tűz a nap, szakad az eső, van kedved vagy nincs, a kutyát mindig vinni kell. Ha elutaztok, meg kell oldani a gondját, vagy magatokkal kell vinni. Egész napra sem hagyhatod otthon (legalábbis ha lakásban van a kutya), tehát a programok szervezésénél mindig gondolni kell külön a kutyára is. Ez pedig nem mindig egyszerű.

Nekünk már meg volt a kutyusunk, amire a pici született. Így már ő "be volt tanítva", mindent tudott, amit egy kutyának kell - mi lakásban tartjuk. De őszintén szólva, ilyen kisgyermek mellé kiskutyát nem vennék, mert emlékszem, hogy mikor a kutyusunk hozzánk került, mennyi figyelmet igényelt, és nagyon sokára lett szobatiszta. Szóval én még várnék a kutyával a helyedben.

Egyébként napi 3x sétáltatjuk. Reggel viszi a férjem egy hosszabbra, dél körül én viszem egy rövidre, este meg közösen.

Két német juhászunk van itthon, nagyiéknál két másik kutya, meg 3 macska. Már felnőtt kutyák, nem szeleburdiak. Kertes házban lakunk, így a séta nem túl nagy gond, néha megyünk, de ha nincs idő, akkor nincs. A kertben sokat játszunk együtt, amit mindenki szeret.

Kiskutyával viszont várnék, mert az olyan, mintha lenne egy másik csecsemőd. Kb. ugyanannyi törődés kell neki is, meg amit az első válaszoló írt, hogy ők még nem tudják azt hogy mit jelent a játék és a marás. Mi a különbség. A felnőtt már ezt tudja.