Csak az én kisfiammal nem lehet buszra szállni?

Többször próbáltunk már buszozni, hogy ki tudjunk mozdulni, amikor Apa nincs a kocsival itthon. De nem megy. Mindig nagy sírás van belőle. 21 hónapos a kisfiam. Először azt hiszem 8 hósan szálltam vele buszra, kenguruban volt rajtam, két megállót bírt, éktelen sírásba kezdett, éreztem, hogy le akar szállni. Le is szálltunk, a busz nem is ment tovább, mert lerobbant. Kisfiam ügyesen megoldotta a dolgot. :) Kicsit később újra próbáltam, nem ment. Aztán a Margitszigeten szálltunk buszra férjemmel együtt, ahogy elindult a busz, sírva ugrott férjem nyakába és alig bírtuk csitítani, szerencsére csak 2 megállót kellett menni, hogy eljussunk a kocsihoz. Azóta feladtam. A legutolsó eset 2 hónapja volt. Borzasztó ez így, mert totál bezárva érzem így magunkat. A közelben lévő két játszótéren, egy nagy réten és plazán kívül máshová nem tudok vele eljutni. Más is volt így? Pedig amúgy imádja a buszokat nézni, játék kisbuszát is folyton hordozgatja magával és berreg, néha kiáll az erkélyre és mondogatja, hogy "busz". Akinek volt ilyen, annak mikor változott meg? Mikor ülhetek már fel vele nyugodtan egy buszra és mehetünk el Állatkertbe vagy bárhová Apától és az autótól függetlenül?? Úgy szeretném őt elvinni ide-oda, mert amúgy meg nagy kalandor, felfedező, mindig menne. Kimozdulás témában elég bénának érzem magam. Miért nem tudom ezt talpraesetten megoldani? Mit tegyek? Segítenétek?