Anyukák, hogyan feleltek meg minden elvárásnak? Én már kezdek besokalni.

Ez csak rajtad múlik.

mindenkinek arra van ideje amire szakít.

amit csinálsz ha egy normál lakást házat takarítasz akkor idö marad rá. föleg ha kert, állatok nincsen.

hétvégén oda adod a párodnak a gyereket és beülsz egy fodrászhoz. nem nagy dolog. vagy oda adod kedden reggel anyósodnak.

nekünk senki segítségünk nincs, még egy rokon sincs a környéken, a lányomra senki nem vigyáz. max egy babisitter jön néha, de rá nem hagym csak leköti a lányomat. ha fodrászhoz akarok menni, akkor apuka nem 6 kor jön haza hanem 5 kor vagy hétvégén megyek.

párom is mindig akar valamit, de nekem ha nem tetszik megmondom neki, hogy most ültem le, vagy vár egy 10 percet, vagy kiszolgálja magát, vagy ha van kedvem akkor oda adom neki.

nálunk a babázás megoszlik. leginkább az hogy az esti tápit ö adja a gyereknek. de ha szoptatnék akkor tuti ö fürdetné.

idöd lenne, csak kedved nincsen. arra figyelj hoy így párod kedve is gyorsan elmegy, és egy év múlva arról teszel fel kérdést, hogy elváljál-e.

szóval szedd össze magadat, ha mobilabb lesz a gyerek szerintem könnyebb, habár akkor meg mindent szétpakol egésznap csak pakolsz.

de magadra mindig legyen idöd.

Én nem akarok, és nem is tudnék megfelelni minden elvárásnak.

Én a saját elvárásaimnak akarok megfelelni, és ha valami nem tetszik, akkor azt elmondom az adott illetőnek (férjemnek, anyósnak stb.). Persze nem durván, csak kifejtem mi az, amit én akarok, és ha lehet tegyenek meg annyit, hogy ezt tiszteletben tartják.

S ez általában beválik.

Férjem mondjuk szerencsére sokat segít, szinte szó nélkül is. De ha kimerült vagyok, és valahogy ezt nem érzi, nem látja, akkor elmondom neki. A szavak ereje hat. Ő is tudja, hogy a gyereknevelés is munka, és néha jó picit kikapcsolódni. Nem úgy értem, hogy szórakozni menni, csak egyszerűen otthon nyugiban lenni.

Arra gondolj, hogy magadnak megfelelj, és hogy rosszabb is lehetne: valakinek a férje sem lelkileg, sem testileg nincs otthon!

Beszélj vele, mond el mit érzel. Ne csak magadban fortyogj, hanem oszd meg vele mit érzel. Mivel ő dolgozik, nem láthatja, nem érezheti át teljesen, hogy neked milyen egy napod, mit csinálsz és mitől fáradsz el. Nem tudhatja fejből mire vágysz. Mondd el neki.

Én megértelek. Nehéz átállni egy munkás életből az otthoni életbe. Más feladatok, más elvárások, és ráadásul ugyanolyanok minden egyes nap. És talán nem is kívülről várják el mindezt, hanem te magadtól.

Engedj magadnak egy kis időt. Én akkor lopok magamnak, amikor a kicsi délután alszik (már 18 hós igaz). Néha fut a konyha, vagy a fürdőszoba. Néha a párom (fáradságából adódóan) beszólongat, olyankor elengedem a fülem mellett.

Csak azt tudom mondani, hogy engedj a saját elvárásaidból, különben lelkileg fogsz belefáradni. Én engedélyeztem magamnak heti egy jóga órát. Akkor apa vigyáz rá- heti egyszer időben haza kell érnie. Ennyit megtehet értem. Próbálj meg te is hasonlóban megegyezni a pároddal.

Totálisan egyetértek az elsővel: hogy ha akarod, akkor marad időd. Próbáld beosztani az idődet. Akkor csináld a házimunkát, maikor a kicsi ébren van. Kösd magadra hordozókendőben/mei tai-ban, és mikor elalszik, akkor pihenj le te is. Én így szoktam. És mikor apa hazajön, együtt megvacsorázunk, utána megfürdeti a kicsit, én addig elpakolom az asztalról a tányérokat, ezután valamelyikünk ráadja a pizsamát a babára, ő megy az ágyba, mi meg kettesben beszélgetünk/tévézünk, aztán mi is megyünk.

És mindig csak a lényeges dolgokat csináld meg (ne úgy, mint például az egyik barátnőm: azért fekszik le minden este éjfélkor, mert a cipők talpának a réseiből fogpiszkálóval vakargatja ki a sarat)...

És ha valami nem tetszik, akkor azt mondd meg a férjednek.

Pl. ha éppen lusta felkelni, hogy csokipudingot vigyen magának a tévé elé, és neked mondja, akkor nyugodtan mondd meg neki, hogy hozzon magának...

Sokat kellett gyakorolnom nekem is. De most már megy.

Két kicsivel vagyok itthon, és gyakran a se veled se nélküled van nálunk. A 4napos hétvége utolsó óráit úgy vártam mint más a Messiást, hogy húzzon már el a francba a párom, mert a falat kaparom tőle. Ma már hiányzik, pedig:)

No délelőtt összerakjuk a lakást, mosok teregetek, közben egy zuhanyt is összehozok(ha kell akkor a kicsi a babakocsiból kukkol, a nagy rohangál) szépen felöltözök, rendbeteszem magam, reggeliztetés, gyorsan összedobok egy ebédet, altatás, du egy nagy séta vásárlás.(most ha elmegy aludni a nagy, akkor lehet megyünk az állatkertbe) vacsira palacsinta lesz vagy grízestészta, kedvtől függ.

Játék a bébikkel, háztartás, és magammal is törődök.

Kitartást lesz ez még jobb is:)

Ha a babád tud aludni babakocsiban és van kb fix napirended, akkor nem muszáj mindig otthon aludni, lehet a fodrásznál is. Ha nem festetsz csak vágatsz kb 45 perc alatt megvagy. Ha felébred a tükör felé fordítva tuti el lesz még vagy negyedórát.

Ha a férjed olyan amilyen, kerüld a vitát. Mielőtt a babát fürödni viszed, teríts meg, tedd ki a kaját, kb. 2 perc plusz munka, de nem szól be, és nem húzod fel magad rajta.

Vasalni ha csak a baba ruhát akarod, hagyd rá, tök felesleges. Próbálj úgy teregetni hogy ne kelljen.

Főzz két napra, második nap menjetek babás foglalkozásra, vagy (nem tudom mekkora városban laksz) plázába, vagy egy kapucsínóra egy ismerőssel, vagy nézz be a munkahelyedre.

Kérd meg anyukád vigyázzon a babára szombat délelőtt, menj el piacra, vagy egy délután moziba.