Ti szoktátok sírni hagyni a babátokat? Ha igen, mennyi ideig és miért?

Hát én pont úgy tudtam, hogy ilyen pici korban szabad a a legkevésbé sírni hagyni, mert még nem tudnak manipulálni a sírással, hanem egyértelműen vmi szükségletüket, hiányukat, fájdalmukat fejezik ki.

Nálam az is sokat segített, ha jött velem a hordozóban, és látta mit csinálok, és a közelemben volt.

Érdekes, mert nekem még a kórházban is a csecsemősök,meg a védőnő is azt mondta, hogy rafináltabbak a picurok mint gondolnám!

Én az ágyban mellettem fekszik és foglalkozom vele dolog jött be.Meg mindenhol velem volt.Szépen beraktam a hordozóba és főztünk, mostunk, takarítottunk együtt!Nem szokott kézbe!!10 hónapos és már önállóan tök jól el van.Jön megy a lakásban.Én azért sem hordoztam, mert eleve rossz a gerincem, és még ha csak egyedül is állók, akkor is kb 10 perc és már végem van, pedig csak 23 éves vagyok! :/

Neked meg még 2 picivel nehezebb is, mondjuk nem írtad mennyi idős, de gondolom, hogy nem könnyű!

Soha nem hagytam sírni. Nagyon sokat fogtam, mert igényelte. Egy 7 hetes még nem tud hisztizni.

Anyukám folyton azt mondta mikor jöttek látogatóba, hogy elkapatom és nyámnyila lesz. Mikor 7 hónapos volt nem maradt meg senkinél, még az apjánál sem. Most 10 hónaposan teljesen magabiztosan mászik a játszóházakban, barátkozik más babákkal és mosolyog minden idegenre. Bárki foghatja nem sír hanem nevetgél. A biztonságot mindig megtalálta nálam amikor szüksége volt rá és ez mindig így lesz, de teljesen hozza a mintát amit Ranschburg írt (: Fárasztó volt idáig eljutni, de megérte.

4-es válaszoló!

A tüdeje nem tágul a sírástól csak hogy tisztán láss.

SOHA! nem hagyom sírni!

Az első 3 hónapban VÉGIG ölben volt, ezt értsd úgy, ahogy mondom. Vettem is egy hordozókendőt, hogy leegyszerűsítsem a dolgom. Mostmár 6 hónapos, és nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt baba, magában elvan akár egyik etetéstől a másikig, még alszik is közben egyet, csak ugyes bármilyen jó is ez, azért nem hagyom egyedól, megvannak a foglalkozások napi rutinszerűen minden megy, mint a karikacsapás.

Biztos vagyok benne, hogy ha -bármire is hivatkozva- hagyom sírni, egyedül, szegényt magatehetetlenül újszülött korától, akkor most nem lenne ilyen.