Kisbabának hiányozhat az apuka?

Hat ..nekem 2 eves koromban valtak el a szuleim, es az az igaz h akkora koromban nem emlekeztem edesapamra.De viszont ha akartam ha nem orokre bennem maradt az a hiany...h nincs apum..pedig neveloapam van 3 eves koromtol, es azt hiszem h a legrendesebb ember ezen a foldon!De megis...voltam pszihologusnal es azt mondta, h kiskorban is a gyerekek nagyon receptivek az ilyensmire, es egy orok nyomot hagyhat benne.Na visznt a te esetedben,nem hinnem h nagy problema, mert csak ideiglenes a dolog. Az bekovetkezhet h ideges lesz a baba,mert mindket szulore egyforman szuksege van, de ha az apa majd hazamegy akkor biztos helyreall a dolog.

Hű, nagyon nehéz lehet nektek ez így! Azt nem tudom, az apja miatt lesz nyugtalan, vagy azért, mert átveszi a te érzéseidet... de majdnem 2 éves koráig lesz egy "hétvégi" apukája, szerintem ezt jóval előbb kéne emgoldani, ha van rá mód, mert egy másfél-két éves gyerekben már egészen biztos, hogy nyomot hagy. Nem beszélve arról, hogy nem feltétlen a foglalkozásra van szüksége, hanem a kötődésre az apjához, ezt nagyszülő sajnos nem pótolhatja. Sőt általában a nagyszülők egészen másképp viszonyulnak az unokához, amire szintén szüksége van, persze, csak nem lehet helyettesítő...

Egy gyermekre 9 éves koráig, minden hat. A legideálisabb természetesen, ha folyamatosan van anyja és apja. Senki más nem pótolhatja ezt a hiányt. Szerintem mindent meg lehet oldani.

Hát én nem akarlak kioktatni, de előbb meg kellett volna gondolni, hogy tanultok még és így nem fog menni az önálló élet, és csak utána kellett volna babát vállalni. Persze így utólag már mindenki okosabb, én is tanulok még baba mellett, igaz, én nem terveztem, hogy lesz baba. Nálunk már alapból nem velünk él az apuka, én azt vettem észer, hogy a picinek nem nagyon hiányzik, szinte idegen neki. De ha eddig megszokta a jelenlétét, és most már azt kell megszoknia, hogy csak ritkán látja, majd kétévesen megint azt, hogy vele éltek, hát az eléggé megviselheti.

A kioktató jellegű válaszokat felejtsd el. Mi a férjemmel majdnem harminc körül járunk, erre a hónapra várjuk első babánkat és sajnos munkája miatt kb. csak heti 1 napot tud itthon tölteni, a többi napon külföldön van. Sok hasonló sorstársú anyukával beszélgettem erről, de szerintük az a lényeg, hogy amikor az apuka a picivel van akkor intenzíven foglalkozzon vele, éreztesse a törődését. Nálatok szerintem megoldható, hogy minden hétvégén együtt legyetek, ezzel rendszert is tudtok vinni a pici életébe. A lényeg, hogy mindketten nagyon szeressétek és akkor nem sínyli meg a gyerek! 37 hetes kismama, aki nem akart még tízéveket!!! (nyugdíjaskorig) várni a babára, hogy apuka is mellettük lehessen minden nap.

Szerintem az első pár évben nem nagyon van szüksége egy gyereknek az apjára. Sokkal inkább az anyjára. Az apa dolga mindig az, hogy eltartsa a családot. Jó esetben éjjel-nappal dolgozik, és egész nap az anya van a gyerekkel. Ez régen is így volt. Még sem születtek lelkisérült gyerekek. Szóval ez hülyeség.