5 hónapos a kisfiam. Anyósom irányítani akarja a nevelését Mit tehetnék ez ellen?

Ezt meg kell oldani mielőbb, mert később csak rosszabb lesz! Egyszerűbb ha kerek perec megmondod neki, hogy mi van, hanyagoljon kicsit, a te gyerkőcöd és kész! Tutira be fog sértődni, lehet, hogy nem megy egy-két hétig, de majd megbékél. Az én anyósom is hasonló, de én megmondtam a férjemnek, hogy fékezze be a drága mamát mert baj lesz! Neki a feles tej a mániája, szerinte a 7hós fiamnak azt kéne adni mert abban sok a vitamin....

Szóval bátran állj ki magadért és a gyerekért, mert ez így csak rosszabb lesz. Egyszerűen ne hagyd magad. Vita lesz meg minden, de túl fogod élni és utána nyugtod lesz.

Két dolgot tehetsz.

1. Megmondod tisztelettel, hogy ebben a házban te vagy az asszony, aki a rendet mondja. Köszönöd anyósodnak fiát, aki immár a férjed. Szívesen látod vendégségbe.

2. Elfogadod, hogy anyósod ilyen. Te nem fogod megváltoztatni őt. Csak magadon tudsz segíteni, mégpedig azzal, hogy fejben tartod. Amit anyósod művel, az nem miattad, vagy a baba, vagy a családotok miatt van, hanem anyósotok miatt. Az ő életében történtek olyan dolgok, ami miatt most így viselkedik. Beszélgess vele, kérdezd meg, milyen volt fiatalon az élete, hogyan ment férjhez, hogyan jöttek a gyerekek, hogyan éltek, mikor ment dolgozni, hol voltak a gyerekek, stb., stb., stb. Ebből megértheted őt is, ő is csak egy szerencsétlen ember, aki nem fér a bőrébe és ezt csak úgy tudja túlélni, ha másokat szekál.

(És van egy tök jó könyv, a szerzőjére nem emlékszem, de a címe: A mérgező szülők. Sokat megértesz anyósodból, ha elolvasod. Meg Hellingerezni is elmehetsz (bár azt inkább az anyósodnak kellene :), ez utóbbiban tudok segíteni.)

Kitartás!

Én egy nagyon udvarias ember vagyok és kompromisszumot keresem minden helyzetben, de hidd el, itt csak az a megoldás, ha leülsz vele és udvariasan elküldöd a francba.

Anyuka, mi kis család lettünk, nagyon sokat segített nekem eddig, de mostmár szeretném a babát magam nevelni. Több egyedüllétre vágyunk, nagyon szívesen látjuk ezentúl is látogatóba, de engem zavar az, hogy nem érvényesíthetem azokat a dolgokat, amiket én elképzeltem. Szeretnék egyedül megbírkózni a feladattal, hiszen ez a gyereknevelés lényege, hogy az ember egyedül jöjjön rá és alakítsa ki, hogyan szeretné felnevelni a picit. Stb

Úr Isten!

Pont tegnap gondolkoztam, hogy kiírom kérdésnek ezeket a dolgokat anyóssal kapcsolatban! Megelőztél...

Ha nem baj, én is kiönteném a szívem, bár megoldást nem tudok!

Mi már ott tartunk, hogy nem beszélünk! Szörnyű!

Fiatal, de nagyon gyepes felfogású, minden rossza amit a gyerekkel csinálok, szerinte! Nem vagyok egy lázadó típus, inkább legtöbbször ráhagyom. Nekem a szüleim nem élnek, most 6.5 hónapos a kisfiam. Neki első unoka, de azt hiszi övé a gyermek. Szerinte már 3 hónaposan nyers tojás sárgáját kellett volna csurgatni a tehén tejbe, mert ekkor már ő is adta a fiának! Jelzem, hogy amikor 10 éves lehetett a párom, akkor hasi UH-ra jártak, mert "epés" volt. Ma is sokszor fáj a hasa étkezés után. Vajon mitől? És neki nem függ össze a két dolog. 4 hónapos koráig tudtam szoptatni a kisfiam, szépen fejlődött, de mindig az volt a vége, hogy nem jó neki a tejem, kezdjem már el etetni, meg hogy milyen nevetsége amit mi művelünk a gyerekkel. Sokat sírtam emiatt! Nem bírom elviselni a személyét! Már most is tiszta ideg vagyok...

Szépen eszik a kicsim már most szinte mindent, de kap tápszert reggel-este. Szinte mindennek "lehord", hogy miért adok neki ilyen mű kaját. Többnyire főzök, de szoktam üvegeset is adni neki.

Most ott tartunk, hogy nem beszélünk, 10 km-re lakunk egymástól, és szerintem mostmár hétvégente nem fogunk menni.

Ha akarja látni az unokáját, akkor majd jön ő, de ha szövegel, mehet is!

bocsánat, hogy hosszúra sikeredet!

Szia!

Mi együtt élünk kedves mamával, így érzem a helyzeted súlyosságát. (Mondjuk egy-két dolgot néha én is felfújok már, mert alapból nem szívlelem anyósom, bár a gyerek előtt ez nem volt így).

Baromi hamar beszéljétek meg a dolgot, én csak nyeltem, csendesen sírtam, hogy mindenbe belemagyaráz, majd 3 hónapos volt a fiam, mikor elment a tejem. Erre ő röhögve közölte, hogy minek rinyálok, majd Ő főz a gyereknek tejbe grízt aztán majd azt eszik, minek költünk a drága tápszerre! Na itt lettem először pipa, a férjem támogat persze, de hát nem várom el tőle, hogy minden dologban megvédjen, hisz az anyja! Nekem az is elég ha kimarad a dolgokból. Aztán ezután csőstől jöttek a gondok...... a gyerek nem a férjemtől van! Anyukámékat pénzeljük, míg róla senki sem gondoskodik (Ja csak a gyógyszerei havi 10-15 ezer, plusz neki is bevásárolunk!!). Meg, hogy lusta vagyok, mert 1 hetes császárral nem álltam neki takarítani, mert bezzeg őneki ezt kellett, mikor először megszült stb.....

Egy szó mint száz: Beszélj a férjeddel, hogy neked ez így nem jó! Beszéljetek ketten mamával, hogy heti 2 nap oké, de minden nap több óra!? És persze ha neki állsz takarítani amíg ott van az a baj mert nem vele beszélgetsz, ha meg ültök kukán egymás mellett mert nincs mondanivalótok, akkor meg lusta vagy mert nem, takarítasz!

Erről beszélni kell! Saját élet saját ház! Segíthet ha megkéred, de egyébként meg köszönöd nem kérsz belőle. Biztos, hogy ez veszekedés nélkül nem fog menni. Nálunk is nagyon nagy veszekedések voltak, mostmár javult a helyzet, de jó soha nem lesz!

Kitartás: 10 hós kisfiú anyukája