Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Lehetséges, hogy valakiben...

Lehetséges, hogy valakiben nem alakulnak ki anyai ösztönök? Mit lehet ilyenkor tenni?

Figyelt kérdés

2012. okt. 3. 19:48
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:

attól függ, hogy hány éves az illető és pontosan mit is takar ez.

mert mondjuk, más ha szülés utáni depresszióról vagy éppen valami teljesen más dologról van szó

2012. okt. 3. 19:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
74%

Sok mindentől függ.

Ha huszonéves vagy, és nem érzel ilyet az nem baj, sőt ha hamrincas éveidben vagy, az sem nagy baj. Ha terhes vagy és nem érzed, az sem baj. Ha nem olyan rég szültél és nem érzed, még ez sem akkora nagy baj, mert már a célegyenesben vagy.

Ez egy Ö S Z T Ö N. Jönni fog. Hormonális.

2012. okt. 3. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 A kérdező kommentje:

24 éves vagyok,a kislányom 7 hónapos.

Nagyon jó baba,nem vele van a baj...

Szeretem és szinte minden körülötte forog,mindenből a legjobbat kapja,de nem érzem azt a ragaszkodást,mint amiket hallok másoktól.Nem vagyok vele 0-24ig,mert egy héten 2-szer/3-szor babysitter vigyáz rá 1-2 órát délutánonként és nincs is velünk egy szobában.

Beszélgettünk az egyik ismerősömmel és mondta,hogy őt mennyire megviselte,hogy a babája másfél éves korában abba hagyta a szopizást és kérdezte,hogy én hogy viseltem.Mondtam,hogy a babám szinte születése óta tápszeres,mert utáltam a szoptatást,taszított az egész.Erre annyit mondott,hogy valami nem oké velem,ha így gondolom.De nem tehetek róla,egyszerűen nem ment,nem bírtam.

Elég sok divatos babaruhákat vettem neki már az első hónapokra és mondta anyukám,hogy úgysem azt fogom nézni,hogy miben van,nem fog számítani.Viszont nekem a mai napig számít,hogy mibe öltöztetem,nem adtam rá rugdalózót napközben,csak nagyon ritkán,ha 100%ra tudtam,hogy senki nem jön hozzánk,mert szerintem az inkább pizsama.


Nem bírok sokáig itthon lenni,ezért folyton babás programokra megyünk vagy találkozunk a picivel a barátnőimmel és elmegyünk valahová,nem akarok folyton a picivel kettesben lenni,jól esik a társaság és az,ha kimozdulunk


Programozott császárom volt,semmilyen komplikáció és szövődmény nem volt,depressziós biztos nem vagyok.



Nem értem,hogy miért nem ragaszkodom hozzá és hogy mi a baj,mert nagyon szeretjük a párommal és mindent megadunk neki,de mikor más anyukákat hallgatok,akkor úgy érzem,hogy én sehol nem vagyok hozzájuk képest.

2012. okt. 3. 20:33
 4/13 anonim ***** válasza:

Szia, kettes vagyok.

Szoptatás: Én is borzongtam tőle. Szmomra is fura volt...bár én ettől függetlenül szoptattam. Szerintem ez mindenkinek a magánügye.

És ha jól emlékszem 7 hónaposan még én sem repestem a boldogságtól, és nem tengett túl bennem az anyai ösztön, de azért már néha nha felütött a fejét. Az én fiamra is heti 2 alkalomall 2-3 órát vigyázott a nagyija. És a mai napig külön szobája van és ez így is fog maradni.

15 hónapos, és imádom...a legjobb dolog anyának lenni. De nem volt ez mindig így, olvashatod. Ez tényleg csak úgy szépen lassan, olyan 8-9-10 hónapos kora körül kúszott be az életünkbe. LAssan alakult ki, de ettől biztosabb érzés nincs a földön. Ne aggódj. Érdekes, pl korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy a gyermekem a mi ágyunkba aludjon! Ma már ezt nem is értem, csak nézek önmagamba, és kérdezem, hogy hát beteg vagy te? vagy mi volt veled? Ma már ez sincs igy.

Rugdalozó: Ez csupán ízlés kérdés, semmi köze az anyasághoz. Nem tetszik neked kész, ennyi. A szomszéd csaj soha nem adott volna rá rugit a fiára, én abban "járattam" 7 hónapos koráig. Ez volt kényelmes. Én béldául tök bénának találom azt hogy ha "felnőttesen" van öltöztetve egy bébi. Hisz ő bébi :-)

Próbálj meg kicsit talán felé fordulni, nem jönni menni örökösen, bár szerintem ez sem rossz dolog, ki így ki úgy érzi jól magát. Én inkább itthon ülő tipus vagyok, de több mint 10 évvel idősebb vagyok mint Te :)

Szóval fordulj felé, figyeld, maradjatok többször kettesben. És bízz az időben!

Én akkor kezdenék aggódni ha 3-4 hónap múlva még mindig így érzel, az depreszzió is lehet, tudod a szülés utáni depresszió nincs összefüggésben a szülés milyenségével. Az is hormonális, ugyanúgy mint az anyai ösztön :-)

2012. okt. 3. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 A kérdező kommentje:
De mi van,ha ez örökre így marad?Akkor ugyanolyan leszek neki,mint pl. a babysitter vagy az óvónő a későbbiekben?V
2012. okt. 3. 20:58
 6/13 anonim ***** válasza:
Nem. De miért is lennél olyan neki? Ő egy gyerek, szeretni fog akkor is ha bántod. Te vagy az anyja. De ne aggódj. Csak szeresd, remélem ezzel nincs gondod, mármint tudod őt szeretni. Ha később sem változik, akkor gond lehet.
2012. okt. 3. 21:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
Azt akrtam ezzel mondani, hogy attól, hogy nem ébredt fel az anyai ösztönöd ő még szeret téged:)
2012. okt. 3. 21:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:
89%
Az én babám is 7 hónapos és én mostanában érzem hogy kezdem igazán megszeretni és ragaszkodni hozzá. Előtte is szerettem persze de az inkább volt egyfajta társadalmi elvárásból mint mélyről jövő szeretet. Szerintem ez normális. Majd nálad is kialakul, nyugi!! Ne kattogj ilyeneken. Amúgy az ismerőseidről annyit hogy az anyukák szeretik teátrálisan előadni a gyerekeikkel kapcsolatos érzelmeiket, ezt már régóta megfigyeltem. De hogy emögött milyen valódi érzelmek vannak azt csak ők tudják...
2012. okt. 3. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
Valami hasonlót én is éreztem az első gyermekemnél. Nagyon lelkiismeret furdalásom volt. Akármilyen hihetetlen, ahogyan megszültem a második gyermekem, teljesen kiegyensúlyozott anyuka lettem. A jövés-menésnek ehhez semmi köze, én is állandóan mentem és megyek. Nem bírok itthon megülni, szóval nem vagy egyedül. A ragaszkodást pedig még jobban erősítette az, hogy beadtam a fiamat oviba. Látni idegen környezetben, és ahogy sír anya után, megszakadt a szívem. Szerintem ez egy normális folyamat, nem vagyunk egyformák, légy önmagad.
2012. okt. 3. 22:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:

Nem marad igy és semmi gond nincs veled!

Egyformák sem vagyunk:)bár én is hasonlóan éreztem pedig 41 éves vagyok és első,egyszem lányomat nevelem.Most 18 hós és ha hiszed ha nem még csak pár hónapja tudok feloldódni az anyaságban:)

Még csak most élvezem a társaságát igazán..igen ez szörnyű de igy van.

Én is úgy öltöztetem,hogy mindig nagyon csinos és összeillő stb.:)meg is dicsérik állandóan.

Tehát te is törekszel a legjobbra ,amit csak adhatsz neki.

benned azért lehet ez,mert még nagyon fiatal vagy és igényled a szabadságot,ami már nyilván nem olyan,mint a baba előtt.

Velem meg az a helyzet,hogy a baba előtt,olyan sokáig voltam független,szabad...hogy lemondani róla nagyon nehéz,mármint arról,hogy megtehettem eddig azt,hogy gondoltam egyet összepakoltam egy bőrönd cuccot és mentem,ahová akartam..

Ezek mind-mind tudat alatt munkálkodnak bennünk,de le fog csendesedni és teljesnek fogod érezni az életedet a babáddal..majd meglátod.

Nyugalom,minden jön szépen,ahogyan kell:)

Jó egészséget kívánok Nektek!!!

2012. okt. 3. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!