Anyós nem volt féltékeny az anyukátokra? Voltatok hasonló helyzetben? Mi lett mikor a baba megszületett? 33 hetes kismama vagyok.

Hát nálunk az első gyereknél folyton okoskodni intézkedni akar,persze nem úgy,ahogy nekünk jó lett volna.Agyon idegesített,de már nagyon bánom,hogy hagytam.

De betelt a pohár,és lerendeztem őket.Nem ugráltunk többet úgy ahogy elvárták volna nem mentünk sűrűn hozzájuk,ők sem jöttek,nem avatkozhattak bele többet semmibe.A második gyereknél már le sem tojt,egy levest nem küldött be még a kórházba sem,mert nem intézkedhetett nálunk kedvére.De ez már így is maradt,nem engedjük túl közel őket magunkhoz,mert nem tudják hol a határ.

Nekem anyukám is dolgozott még a 3-ik gyerekem születésekor is,tehát nem volt segítségem,de nem is kellett.Megcsináltam én mindent magam,nekem az volt a lényeg,hogy nyugodtan lehessünk,és mindent úgy csinálhassak ahogy nekem tetszik,ahogy nekünk jó.

Anyósék féltékenyek anyukámra(már csak Ő él sajnos),mert hozzá többet megyünk,ha szükségem van gyerekfelügyeletre vagy bármire csak hozzá fordulok.De nem érdekel,Ők alakították így a helyzetet.Főleg azzal,hogy van a férjemnek egy hisztérika tesója,és körülötte forog náluk mindig minden,de nekem nem ez a baj,hanem az,hogy elvárták volna,hogy mi is neki ugráljuk ahogy ő fütyül.

Így szeretgessék csak a lányukat gyerekestől,mi meg megelégszünk az én anyámmal.Sajnálom,hogy így alakult,én jobban szerettem volna jobb családiasabb közelibb kapcsolatot velük,de van akikkel ezt nem lehet.mert akkor már szeretnék átvenni az irányítást is.Sajnos Ők nem értik meg amit az én anyám igen,hogy ne avatkozzunk egymás életébe csak addig,ameddig igény van rá.Nem értik,hogy miért nincs közük mindenhez ami velünk kapcsolatos,és miért nem intézkedhetnek nálunk.

Szia!

Bocsi, hosszú leszek, de én is ki vagyok bukva az anyósomra.

Én sem nagyon csípem az anyósomat, nagyon féltékeny a mai napig anyukámra, meg is mondta anyának, hogy én milyen utálatos vagyok, hogy amit ő mond, nem fogadom meg, csak amit anya, és ha bajom van, mindig anyát hívom.

Könyörgöm! Mutasson már nekem valakit, akinek, ha baja van, nem az anyukájához megy tanácsért.

Az ő első tanácsa az volt, hogy itassam tejjel, híg tejbegrízzel, meg kakaóval tápszer helyett a babát (4-5 hósan), kértem, hogy ne kapkodja fel állandóan, direkt mindig ölben tartotta, amíg tudta :P - amikor apósom is szólt neki, hogy ne kapkodja, mert nekem lesz nehezebb, azt mondta, hogy őt nem érdekli, ő felveszi.

Amikor ki orrszívózni kellett a baba orrát, mert beteg volt, azt mondta, ő nem áll oda, hogy ne kapcsolja össze a gyerek a rossz élményeket vele.

Adtam be az orvosságot, csak nagyon nehezen sikerült, mert a kislányom mindig kiköpte, erre rávágta, hogy elég lesz már, hagyjam azt a gyereket - jó mi?

Amióta megvan a baba ő nagyon imádja (a szájával) - majomszeretet. A kislányomnak anyukám vette szinte az összes ruháját, játékát, anyósom, nagy ritkán vesz valamit, pedig nagyon jól állnak.

Hónapok óta kérem, hogy vegyen magukhoz egy etetőszéket, ha már minden hétvégén ott kell ülnünk, de ő 10e-ért látott, és az nagyon drága... - érdekes módon magának új ruhára, meg új cipőre, táskára minden héten telik, ami nem 10 e Ft... - de ő ismétlem imádja az unokáját, ezt lépten nyomon mindig mondja, mindenkinek.

Csak nagyon ritkán jön meglátogatni az imádott unokáját, aki nagyon hiányzik neki állandóan - ezt ő mondja, viszont elvárja, hgoy mi minden hétvégén menjünk hozzájuk. Én kedves vagyok vele, tényleg, nem szólok be, semmi ilyesmi, többször mondtam, hgoy jöjjön fel nyugodtan babázni - de neki nincs ideje (vállalkozó, tehát nincs kötött munkaideje, kocsival jár állandóan, kb. 10 percre lakik tőlünk).

Viszont, ha mi hétvégén nem visszük a gyereket mutogatni, akkor megsértődik. Volt olyan, hogy lázas beteg volt a gyerek, és felhívott vasárnap, hogy mikor megyünk már...

Nálunk stabil 25 fok van télen, nálunk max 20, de nekünk kellett vinni akkor is az újszülött csecsemőt abba a jégverembe, mert nekik így volt kényelmes. A férjemet többször kértem, hgoy beszéljen velük, hogy jöjjenek ők át hétvégente, ne nekünk kelljen mindig húzgálni a gyereket (ráadásul aludni sem tud olyankor, mert nem hagyják, tehát a gyereknek sem jó, de ez senkit nem érdekel...

Hát ez az én történetem, te szerintem jobb helyzetben vagy.

Szerintem örülj, ha nem megy, tuti nagyon sok okos tanácsa lesz, ha megszületik a baba, mert ő is felnevelt legalább egy gyereket...

Nálunk ilyen probléma nincs, de a családban van.

Konkrétan a bátyám anyósa "sajátítja" ki az unokát a mi szüleinkkel szemben. Elég idegesítő dolog, az én anyukám sokat sír miatta. Náluk első unoka, az én szüleimnek ő a harmadik és ezért kijelentette, hogy az én szüleim már eleget unokázhattak, így őt illeti meg inkább a nagymama szerep.

Anyukám egyébként nagyon nem anyós típus, ő nem szól bele semmibe sem nálunk, sem a testvéreméknél, ha megbántják, akkor sem szól vissza senkinek, inkább magában sírdogál.

Nagyon rossz látni, de sem a bátyám, sem a sógornőm nem tudja kezelni a másik nagyit.

A kisajátítás alatt azt értem, hogy kb két havonta négy napot töltenek a testvéremék a szülőknél, a szülők egymáshoz közel laknak, a testvéremék elköltöztek. Ez eredetileg úgy lenne beosztva, hogy két napot az egyik nagyszülőnél vannak, két napot a másiknál. Gyakorlatilag a másik nagyi megoldja, hogy három napot legyenek náluk a testvéremék, például ha szólnak előre, hogy szombat délben jönnek át az én szüleimhez, akkor "véletlenül" késik az ebéddel, áthívja a rokonokat, így nem tudnak délben átindulni, hanem csak este, ez eleve fél nap, a hozzájuk történő visszaindulás előtt pedig már fél nappal hívogatja a lányát, hogy jöjjenek, induljanak azonnal, mert ő már megfőzött, ne egyenek az én szüleimnél, ne etessék meg ott a kislányt, ne altassák el délután, hanem induljanak azonnal. Addig telefonálgat, amíg tényleg elindulnak az eredetileg tervezett délután kettő helyett reggel kilenckor. De a legjobb az, hogy ebben az egy napban, ami az én szüleimnek "jutna" a fiatalokból és az unokából, ő beállít és ő is nálunk van, mert "véletlenül arra járt". Ilyenkor ha mondjuk anyukám szeretné átpelusozni az unokát, akkor ő kikapja a kezéből azzal a címszóval, hogy ő sokkal többet pelenkázza, ő jobban tudja, hogyan kell, úgyhogy adja neki oda,közben meg anyukámat csicskáztatja, hogy hozzon lavórt, hozzon vizet, törölközőt, mert át neki át kell mosnia a fenekét. :-S

Nagyon-nagyon idegesítő dolog, gyakran én is mérges vagyok, ha látom, pedig én csak külső szemlélő vagyok, nem az én kezemből rántja ki az unokát. Szerintem itt egy megoldás lenne: a saját lányának kellene elbeszélgetnie vele erről és megkérnie, hogy vonuljon vissza, adjon teret a másik nagyinak is, de ez még nem történt meg, pedig a kislány már három éves lesz. A sógornőm viszont szintén el volt nyomva világ életében az anyja akarata által, így baromira nem mer neki szólni.

Bocs,kicsit offolok 11,59-nek.

Ez csak azért van ám így,mert a tesód meg a felesége hagyják.Az én anyósom is hasonlóan erőszakos.Nem kell hagyni,hogy dirigáljon,aljas cselekkel ármánykodásokkal elérjen dolgokat.Ilyet Ő is csinált,én meg nem úgy reagáltam ahogy szerette volna.Késik az ebéd direkt,hát akkor sajnálom,de ma nem ebédelünk anyukáéknál majd legközelebb,mert most mennünk kell.A rokonoknak meg bocs,de most nem tudunk maradni.Majd ezután nem késik többet.Mi az,hogy rájuk telefonál,hogy menjenek azonnal,még a gyereket se etessék nálatok,vagy ne maradjanak ebédre???Ne hari,de mik a tesódék,bohócok?

Én megmondanám a telefonba egyszerűen,hogy NEM!!!

Akárhogy is erőszakoskodik.Sőt,ha nem bír magával,akkor semmikor sem mennék,és kész.Amit meg anyukáddal csinál az megint vicc.Én komolyan nem értem,hogy miért hagynak ilyet emberek?MIÉRT????Hogy ne legyen harag?Hát legyen,haragudjon kedvére.Az az igazság,hogy ezt mindig annak kellene elintézni akinek a szüleiről szó van, a gyereküknek.De semmiképpen nem szabadna ilyet eltűrni ezt a pofátlan tolakodást ezt az erőszakosságot.

Tegye rendbe a gyereke,és kész.Ha nem tudja,akkor meg meg kell szakítani vele a kapcsolatot amíg észhez nem tér.Ilyen egyszerű,van aki csak határozottságból ért.