Ti mit gondoltok erről? Szóljak a barátnőmnek, vagy ne?

Azért azt ne vegyük már egy lapra hogy a kórházban néhány korty cukros vizet megitatnak a pár napos babával míg az anyuka teje nem indul be (nálunk is így volt 4300 grammos volt a babám, ordított a szomjúságtól éhségtől hiába volt folyton cicin nekem csak 4.nap hajnalra indult be a tejem) Bizony örültem annak a pár korty cukros víznek.

Az tök más mikor már VAN tej lenne mivel etetni, de inkább elcsapják a hasát egy üveg cukros teával.

Amúgy az egész témába nem tudsz és nem is érdemes beleszólni.

Max. ha kérdezi a véleményed.

Mondjuk szörnyű lehet hallgatni ezt a véleményét hogy 40 percet hagyja sírni a babát...de ha jó barátnőm akkor nyelek egyet... ha meg nem jó akkor nem keresem a társaságát mert lesz ez ennél meredekebb is.

Nekem az a tapasztalatom, hogy ha ilyen helyzetben bármilyen óvatosan is próbálunk tanácsot adni, vagy elengedik a fülük mellett, vagy megsértődnek.

Nagyon nehéz ez, amióta gyerekem van én is nagyon ki tudok akadni, ha úgy látom, hogy valamit nem helyesen csinálnak a gyereknevelésben. A sírni hagyáson főleg nagyon felháborodok, de sajnos még mindig rengetegen vannak, akik azt az elvet vallják, hogy ha egy kisbaba nem éhes, nem fázik, nincs melege stb, akkor ha sír, az hiszti. Nekem is a szívem szakad meg ilyenkor a babákért. Én ilyenkor általában óvatosan elmondom, hogy én hogy csináltam, meg hogy a saját babámon is tapasztaltam, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy egy kisbabának alapvető igénye a testközelség, és szerintem kegyetlenség ezt megtagadni tőle. De akiket nem zavar, hogy keservesen könyörög a kisbabájuk az anyjáért, azok úgysem fogják megérteni ezt, szóval sajnos felesleges minden szó.