Nektek nem szorul össze a szívetek, ha belegondoltok, hogy a pici babátok egyszer felnő?

De, de azért jó is erre gondolni.

Ráadásul míg gyerek voltam, olyan hosszúnak tűnt 5-10 év. Most meg, ha 5 éves a gyerekem, 10 év múlva 15 ami nem is olyan sok idő. Akkor már tini, tehát félig fel is nőtt. Gyorsan el fog repülni az idő, látom előre.

I a féjemnek ezért szeretnénk ha mindig lenne pici:)

Most a nagy 4 éves, nemsokára meglesz a második, de ha ő is 4 lesz, akarunk harmadikat, majd negyediket.

Majd lehet 50 évesen megint egy babát bevállalunk, hogy ha mindd felnőtt, öregségünkre legyen még egy gyerek, ne maradjunk magunk...

De, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy minden kornak megvan a maga szépsége, és az a jó, ha erős, ügyes, egészséges felnőtt lesz belőle (persze ezzel magamat vígasztalom :) ).

Szerintem teljesen normális vagy :).

Sőt, néha úgy el is érzékenyülök, hogy mennyire imádom, hogy néha én is azt hiszem, hogy "begolyóztam" :).

Nekem is nagyon fog hiányozni a pici. Most 4 éves a pici meg fél éves. Úgy megállítanám azidőt, olyan jó még most lehet őket szeretgetni, puszilgatni, odabújnak. Mindig a sírás kerülget ha belegondolok hogy ez már nem lesz. Persze tudom ez az élet rendje, felnőnek,de a mostani cukiságuk sose jön vissza többé...

Na de majd remélem az unokákkal még babázhatunk :)

De igen!

Amikor nézem, ahogy játszik, hozzám bújik, sír egy játéka után, vagy csak cumikázik és pihen... Szörnyű érzés belegondolni, hogy milyen utat fog bejárni, mennyire tudom segíteni, milyen viszonyban leszünk, mennyire lesz önálló, vagy hogyan támogathatom, és milyen érzés lesz, ahogy végig suhan majd a szobán, 10-15 év múlva és mondja, hogy "jajj anya".. Sminkeli magát és nőiesen kezd viselkedni.. Én meg majd, mint az örömapa c műsorban látom magam előtt kicsiként, ahogy a könyvecskéit nyújtogatta, hogy mondjam el, mi micsoda.... Megszakad majd a szívem és addig ezt nem fogja igazán megérteni, amíg nem lesz Neki is egy babája. :)

Annyira nagy csoda egy kicsi baba és mindennél meglepőbb, hogy az ember azt hiszi, nem lehet jobban szeretni, de ahogy nő, okosabb, kommunikatívabb, és ragaszkodóbb lesz, lehet napról napra jobban megzavarodni értük. :)

És még nem is beszél... Húú, mi lesz itt még..

Jajj, szóval igen, félek a jövőtől, de bízom benne, hogy ha jól neveljük és szeretjük, akkor szuper kisgyermek, tini és felnőtt kapcsolatunk lesz. :)

Mindenben számíthat rám és segítem, ahol tudom, igyekszem majd önzetlen lenni és szeretnék akkor sírni ha nem lát, azaz nem szeretném, hogy bármit csak miattam tegyen, vagy ne tegyen, azaz szeretném csak az Ő érdekeit nézni, de ez nehéz lesz.. nagyon nehéz... Igyekezni fogok, hogy mindig felnézzen rám és büszke legyen az anyukájára. De boldog lennék, ha büszke lenne rám és néhány dologban hasonlítani akarna.... :)

Oh, annyira jó és rossz is ezekre gondolni, mert én is várom, hogy növekedjen, de valahogy néha mégsem....

Mindenesetre valóban el kell fogadni, hogy ez az élet rendje és minden korszakban meg KELL találnunk a maga gyönyörűségét. :)

Sok boldogságot anyukák a kicsikhez!

ÜDV: Egy lassan egy éves tündérmanócska anyukája. :)